Avengers: Age of Ultron
A film intenzív csata jelenettel kezdődik, amiben a Bosszúállók Hydrával küzdenek. Azonnal alkalmat adott a két Sonetto és a Center bemutatkozására. A Sonus faber hangfalak könnyedén, hiányérzet nélkül prezentálták az eseményeket. Hydra tankjának plazma lövései a frontokból és a mélysugárzóból úgy dübörögtek, hogy az folyamatos mosolyt csalt az arcomra. Vasember lövései sem voltak erőtlenek annak ellenére, hogy a feladat elsősorban a front hangfalakra hárult. A párbeszédek érthetősége pedig olyan jó, amit csak azóta tapasztalunk, mióta egy 50.000 dolláros Martin Logan 40WX centert szereltem fel mintegy két éve a terem falára.
De az Ultron kora nem csak robbanások sorozata. Abban a jelenetben például, amikor a csapat minden tagja megpróbálja felemelni Thor kalapácsát, jazz stílusú dob szól a párbeszédek alatt. A hangfalak tökéletes ritmikával és élethű szélességben mutatták be a hangszert. Szinte láttatták, ahogy a zenész játszik a szereplők mögött.
Mikor Ultron egy veremhez hasonló szobában van, az bevonzott az előadásba. A hangsugárzók integritása, és a keresztváltó hangolás módja, de még a kabinet is része ennek a fantasztikus élménynek. Úgy éreztem, hogy ott vagyok a szereplők mellett. Ez a fajta élmény az, ami a nagyon jót a kiválótól meg különbözeti. És most valami kiválót hallottam.
Almost Famous:
A 70-es évek közepén játszódó film Cameron Crowe saját tapasztalatait mutatja be, mikor tinédzserként a Rolling Stone Magazin újságírója volt. William Miller személyesíti meg a gyermek karaktert, aki két klasszissal haladja meg a korát. 11 éves korában ismerjük meg, ám valós koráról neki fogalma sincs. Nagyszerű kezdésnek vicces jelenetekben vezetnek be a főszereplő életébe. Túlságosan aggódó édesanyja, és túl laza nővére mellett él, aki megmutatja neki a rock and rollt.
Négy évvel később cikket ír a Stillwater nevű bandáról, és itt kezdődik a zenei móka. William anyja nagy bánatára elkíséri az együttest egy turnéra, hogy megírja a történetet a Magazinnak.
A Sonus faber trió a Stillwater Fever Dog című slágerén valósághű módon mutatta be a lábdobot, a gitárt, és az énekhangot. Később mikor buszon utaznak a következő koncert helyszín felé, mindenki Elton John Tiny Dancer című számát énekli, és a busz két végéről hallható hangok pontosan illeszkednek a képi megjelenítéshez.
Ahogy egyre népszerűbbé válnak, a zenekar repülőt vásárol. Az egyik repülő úton viharba keverednek, és kitör a káosz. Mindenki azt hiszi, hogy le fognak zuhanni, közben extrém dinamikával csapkodnak a villámok, szakad az eső, és fütyül a szél. A tagok és a stáb kiabálnak egymásnak a kakofónia közben. Az integritás kiváló példája, hogy mindenki szövege tökéletesen érthető a nagy zajban. Ez egy rendkívül nehéz jelenet, de a VIII G2 és a Center G2 magabiztosan kezeli.
Despicable Me:
A filmet nyugodtan nevezhetném a tesztelő pilóta egyfajta bűnös élvezetének. Ritkán tartalmaz egy 90 perces film ennyi szórakoztatást és jó hangot. Ahogy a nyitó jelenetben Minion jobbról lép be. A Sonetto VIII G2 szinte a szoba falán kívülre helyezi, és jól hallható a kis lábainak minden lépése. Pontos az időzítés, és a térábrázolás.
Ekkor belép a zenekar, és viccesen, illetve fenyegetően felvezeti a crescendo-t, amikor Gru árnyéka megjelenik. Egy jól szóló rendszer bevonzza a nézőt, a Sonus faberrel pedig én is benne termettem.
Az elején Egyiptomba érkezünk, ahogy a zenekar a Sweet Home Alabama című számot játssza, miközben néhány kíváncsi turista száll le a buszról, hogy megnézze a ghizai nagy piramist – legalábbis a néző így hiszi. A turista gyermeke megpróbál felmászni a piramisra, de lepattan róla, mivel az egy gumi modell, mert az eredetit ellopták. A gumi piramis összeomlása alatt a zene folyamatosan szól, én meg teljesen bele merültem a látványba.
A filmben egyébként sok a zene és a hanghatás. A Sonus faber hangfalak felveszik a versenyt, vagy akár felül is múlja bármelyik rendszert, amit huszonöt év alatt ebben a teremben teszteltünk. Amikor a Minionok többen vannak, és mindegyik szaggatottan beszél, gyengébb rendszerek nem képesek visszaadni külön mindegyik hangkarakterét. Amikor pedig Gru több száz Minionhoz szól, pontosan érzékelhető a hangulat. A hangszórók feladata a hitetlenkedés tolmácsolása, és a Sonetto ebben kiváló.
Gru, a film negatív főszereplője, a világ legnagyobb bűnözője szeretne lenni. Nagy ellenfele Vector, aki mindig egy lépéssel előtte jár. Vector és Gru küzdelme elhozza a zenei és képi látványosságokat, míg a három kislány az, akik Gru-t hőssé változtatják,més gondoskodnak a finom részletekről. Jó hangfalakra van szükség ahhoz, hogy ezeket a szélsőségeket tisztán tudják kezelni, de a trió meghozza az öröm érzetet.
A film animációs klasszikus, és a hangfalak árukat messze meghaladó módon keltik életre a történetet. A Sonetto VIII G2 olyan jót mutatott, hogy még kétcsatornás zenékkel is ki akartam őket próbálni. A 33 Hz-re specifikált mélyhang átvitel, a dupla mély, és a Camelia közép jó teljes sávú átvitelt ígér. Lássuk hogy áll helyt a végső teszten.
Donald Fagen Morph The Cat
Két csatornás módra kapcsoltam a Marantz AV10-et, mélysugárzó nélkül, és Audyssey korrekció nélkül. A DVD Audio lemezen a két csatornás hangsávot választottam.
A címadó szám erőteljes basszussal kezdődik, amit a hangfal kiváló mélységgel, és erővel szólaltatott meg. Ez pedig különösen nehéz feladat egy olyan helyiségben ami önmagában 4800 köbláb, de egybe van nyitva egy 7000 köblábas szobával. Fagen ének hangja, és a szaxofon természetesen szólal meg.
A H Gang felvétele közben több gitár játszik. Több különálló hangszer helyezkedik el a színpadon. Összetett felépítés, ahol mindenkinek megvan a helye, ahogy az éneket kísérik. A basszus feszes és dallamos, dübörgés nélkül.
A What I Do szerzemény vázát a dob és a basszusgitár alkotja. Fagennel női vokál kíséri, és a harmóniát a Sonetto méltó módon prezentálja. Bár stúdió felvétel, a színpad mély és széles, a hangfalak teljesen eltűnnek, csak a zene árad. Nem úgy tervezték őket, hogy néhány órára izgalomba hozza a hallgatót, mielőtt belefáradna. Sokkal inkább cél volt a hosszan hallgathatóság, ami nem fárasztó. Egyszerűen csak prezentálja a muzsikát. Most pedig lássuk, hogy boldogul egy igazán nehéz kihívással.
Extended Dynamic Experience 4
A Fritz De With által kevert lemez minden idők legjobb teszt anyaga egy rendszer képességeinek meghatározására. Én személy szerint minden bemutatómban használom a high-end komponensek meghallgatásához.
Az első szám a Flight of the Cosmic Hippo, ami igazi mélységen pumpál nagyot, bemutatásához gyakorlatilag mélysugárzó képességeket kell felmutatnia a hangfalnak. A prezentáció csodálatosan telt, a húrok pendítése, és a fogólaphoz szorításuk is kristály tisztán hallható.
Következő szám a Yello Rubberband Man. Itt a hangsúly a gyorsaságon, és a jellegzetes mély férfi énekhang bemutatás módján van. A szerzemény nem különösebben ütős, de ritmikája kihívást jelent egy gyengébb hangfal számára. A Sonetto VIII G2 ismét fantasztikusan teljesít, és bizonyítja kiváló ár érték arányát kétcsatornás rendszerben is.
A Night Train basszusa kivételes élmény, teljes betekintést kapok a húrkezelés technikájába. Aki részletekre vágyik durva kiemelések nélkül, annak muszáj ezt a hangfalat meghallgatnia.
A hallgatási tesztet Marcus Miller Power szerzeményével zárom. Ünnep a fülnek a basszusgitár, az ütő hangszer és a rézfúvós makro dinamikájának bemutatás módja. Eljött az idő, hogy feltekerjem a hangerőt, hogy kiderítsem, mire is képes. A hangfalnak ez nem jelentett problémát! A VIII G2 bármilyen zenei stíluson alkalmazható a klasszikustól a jazzon át a rock műfajig, sőt a country sem áll távol tőle.
A Sonus faber hat sorozatban kínál hangfalakat, és mindegyiknek különleges a kabinet formája. A Sonetto G2 csak alulról a második a hierarchiában. Arra gondolhat, hogy ez sok kompromisszumot jelent a hangzásban, de a Sonetto VIII G2 a széria legnagyobb tagja, és egyáltalán nem nevezhető belépő kategóriásnak.
A jellegzetes lant forma, a front panel bőr betétje, és a kimagasló minőségű kivitel minden környezetben jól mutat. Különlegessége a beton bázis, ami ugyan nem versenyezhet a Maxima Amator (Heritage széria) márványával, de stabilitást ad neki, és funkcionális szerepet tölt be. Minimalizálja a vibrációt, függetleníti a hangot a hordozó felülettől, és egészen elegáns.
A mély átvitel 30 Hz alsó határértéke mellett egészen jól kontrollált, ha figyelembe veszem a két nagy méretű woofert, és azt, hogy reflex rendszerű. A Camelia közép ami a zászlóshajó modellben mutatkozott be elsőként, természetes hangú, kiemelés mentes. A 90 dB-es érzékenység miatt biztos, hogy jól működhet csöves erősítőkkel.
A bemutatóban nem sok szó esett a magas sugárzóról, ami tulajdonképp dicséret. A csipogók nagy része a hangerő növekedésével harsánnyá válik, de jelen esetben ilyenrő szó sincs, láthatatlan maradt. A zenét úgy mutatja be, amilyen a master.
A center kiváló munkát végez, a párbeszéd érthetőség tiszta. Soha nem kellett megkérdeznem, hogy „mit mondott?” miközben filmet néztem. A hang folyékony módon követte a képi történetet, nem élt külön életet.
Véleményem szerint a Sonus faber Sonetto VIII G2 és Center G2 kompetens, jó ár érték arányú igazi high-end rendszer, megfizethető áron. Amikor megmutatja a barátainak mindegyik azt fogja hinni, hogy sokkal több pénzt költött, mint valójában. Nálunk a titka biztonságban van (lefordíthatatlan szójátékot használt az író, ami a Secrets Of The Hometheater Hi-Fi névre utal – Fordító megjegyzése). Nagyon ajánlott.
Írta: Craig Chase
2024 November 4.
Forrás és képek: Secrets of the Hometheater HiFi és Sonus faber
Műszaki adatok:
Kattintson ide a bemutató eredeti nyelven való olvasásához
Ma már hazánkban is egyre többen adnak arra, hogy szépség és kifinomult elegancia tegye teljessé életüket. Kevesen tudják azonban, hogy ez a tökéletesség az otthoni zenehallgatás világában is elérhető. Az Audiophyl Kft. küldetése, hogy változtasson ezen és megnyissa az utat a valódi minőség irányába.
Több száz terméket felölelő audio-vizuális portfóliónkat úgy állítottuk össze, hogy az maradéktalanul kiszolgálja a csúcsminőségű, prémium termékek vásárlóit.
