Rose RD160 bemutató Pursuit Perfect System 2. rész

SFP csatlakozás, és a hangzás

A Rose RS130 streamer futóművet a Rose SFP csatlakozó készlettel kötöttem rá az RD160 DAC-ra. Röviden mondva az SFP hangja tisztább, nyugodtabb, jobb a részlet ábrázolásban, és a felbontás tekintetében. Ne gondoljanak hatalmas eltérésekre, nem minden kritikus meghallgatásra használt zenén volt szignifikáns a változás.

Egy hétig hallgattam megelégedetten az RD-160-at DAC és előerősítő pozícióban. Háromféle végfokkal teszteltem, és az USB csatlakozást használtam, mert ekkor nyújtotta a rendszereben a számomra leginkább tetsző hangot. Egyébként a 160-as erősen emlékeztetett a Rose RA180-as integrált erősítővel töltött kellemes tapasztalatra. Familiáris a hangjuk, hasonló szonikus jellegzetességekkel. Nagyon tiszta, nagyon gyors, energiával töltött hangzás világ, a felső frekvencia tartományban csekély fénnyel.

Milyen a hangja a sík átvitelnek?

Abban biztos vagyok, hogy a mérés eredmények alapján a Rose hangja tökéletesen sík, ahogy azt a gyártó a honlapján állítja. Ez mindig mosolyt csal az arcomra, mert a magas tartomány által közvetített energiát, a tér érzetet, és a zene sebességét mérni nem lehet, csak hallani. A jó mély átvitel minden esetre szükséges. Az átvitel szélességével nem akadt problémám. A spektrum középső tartománya, főleg az ének, és a felső mély számomra kicsit hűvösebb oldalán van a természeteshez képest. Hatalmas teret ábrázol megfelelő mennyiségű levegővel, ezt szokták nyílt hangnak nevezni. Az általam használt erősítőktől nagyban függött, hogy mennyire tetszett.

Könnyen kiegyensúlyozható a hatás. Az általam használt Eversolo F10 hangja például meleg, sötét, és édes, kiegyensúlyozott a teljes tartományon. Nagyon élvezetes párost alkottak, amiből semmi nem hiányzott, de a magas energiája kicsit túltengett az én ízlésemhez képest. Az Esoteric S-03 végfokkal a felső tartomány extra édességet kapott, amit szintén nagyon élveztem. Sok új hangot fedeztem fel átaluk a felvételekben. Tiszta, élethű, dinamikus, tele energiával, ugyanakkor édes, ami sokféle zenei stíluson kiváló.

Szóval, ha csak streaming zenét hallgat, és kevés készülékből álló rendszert akar építeni, az RD160 jó munkát fog végezni előerősítőként is. Természetesen a versenyt nem veheti fel egy magas kategóriás előerősítővel, ezt nem állíthatom! Inkább azt mondom, hogy a DAC előerősítője felveszi a versenyt például a Rose RA180 előerősítő részével. Nagyon jó, de azért van jobb, ez ne legyen kérdés.

A csatlakozás módok összehasonlítása:

Az USB és az FSP összehasonlítását nagyzenekari crescendo-val kezdtem. A nagy csúcsok az USB-vel is megjelentek, megvolt a nagy tömeg is, de a részletek tekintetében az SFP győzött. Ugyanakkor az optikai csatlakozás mód mintha megtörte volna a hang tömegét, és felosztotta volna eltérő súlyú részletekre. Ugyanez a tapasztalatom volt a közép és magas tartományban is, de nagyon nehéz ezt szavakba önteni. A basszusban nem jelentős az eltérés. Hallható ugyan némi különbség, ez tagadhatatlan. Az is tagadhatatlan viszont, hogy miután meghallottam az SFP hangját, nem akartam visszatérni az USB-hez. Pépesebbnek éreztem. Nincs kizárva az sem, hogy ez inkább van összefüggésben az RS130 kimeneti fokozataival, mint a DAC jelfeldolgozásával. Minden esetre két Rose között ez mutatott jobbat.

A fent elmondottak viszont semmit nem árulnak el arról, hogy a DAC hangja milyen. Az, hogy sokat és sokáig hallgattam, talán elárulja, hogy tetszett. Hogy milyen a karaktere, a saját referenciaként öt éve használt Chord Hugo TT2-vel való összehasonlítás mutatta meg. A váltás egy percen belül mindig megtörtént a rendszeremben, így a hangzás memória jól működött.

Azon kaptam magam, hogy a TT2 hangját az RD 160-hoz akartam igazítani, ez talán jól mutatja a kettő közötti különbséget. Erősítővel, magas kimeneti jelszinttel, és magasabb hangerő beállításban a Hugo hátrányban volt az energiák tolmácsolásában. Ez az első különbség.

Másodsorban a nagyobb különbség volt a magas átvitelben, illetve az ott található információk feldolgozásában. Úgy tűnt, mintha az RD160 vagy 2 dB-lel hangosabb a felső traktusban. Azt gondolhatná, hogy ettől fényes, vagy kemény a hangja, de erről szó nincs, egyszerűen a jelenlét érzet fent jobb, élénkebb a bemutató. Nagyon élveztem ezt a jellegzetességét, mert néhány felvételen szuper, de esetleg javasolt utána menni a basszussal. Ez néhány integrált erősítővel könnyű, de van más módja is. A Chord például véleményem szerint hasznosabb, vagy jobban használható szűrő beállításokat kínál.

A TT2 leganalitikusabb szűrő beállításában sem volt soha nagyon száraz, vagy sötétebb hangzású. A basszus minősége nagyjából egyforma, érdekes módon itt a Chord a szárazabb, síkabb. A Rose ének tolmácsolás módja tisztább, a jelenlét érzet nagyobb, a térleképezés pontosabb.

Röviden ennyi. Nagyon élvezem a TT2 hangját a mindennapokban, de a Rose RD160-at még jobban kedveltem. Olyan érzés volt amikor elvitték, hogy megfosztanak valamitől, ám azt is figyelembe kell vennem, hogy a Hugo 1000 fonttal olcsóbb.

Növelem a tétet:

A fent leírtak érdekes összehasonlításra adtak lehetőséget, és tudom, hogy sok TT2 tulajdonos rendelkezik M Scaler egységgel ugyanúgy, mint mondjuk én. A kérdés a következő: Az M Scaler + TT2 jobb lehet, mint az RD160? Kipróbáltam.

A különbség csökkent ugyan, de a Rose továbbra is több extra magassági információkkal és energiával szolgált, hozzá képest a Chord szárazabb maradt. Ez lehet jó, vagy rossz, attól függően, honnan nézem. Az FSP csatlakozáson keresztül több volt az apró részlet, ez nem behozható normál USB-vel.

Eredetileg több tesztet terveztem különböző erősítőkkel, de be kellett látnom, hogy amíg az RS130-at FSP csatlakozással kötöm össze az RD160-nal, megmarad ez az előny. Lényegesen jobb az időzítés, és talán alacsonyabb a zajszint. Ha RS130 streamert használ, az RD160 vonzó opció lehet, amit szerintem nem lehet behozni, hacsak nem tesz valami csodát az USB, vagy I2S csatlakozásokkal. A különbség nem éjjel és nappal, de egyértelműen jobb.

Ha az SFP nem lenne benne a pakliban, és ugyan azt az USB kábelt alkalmazná, a két készülék fej-fej mellett haladna M Scaler használata mellett, kicsivel kevesebb pénzért.

Záró gondolatok:

Mindent összefoglalva kimondhatom, hogy a DAC piac az elmúlt 5 évben sokat fejlődött. Mértéke nem csodával határos, de az RD160 a legjobb bizonyítéka, hogy a fejlődés egyértelmű. Ez természetesen magában foglalja az új technológiák, és a csatlakozás módok összességét.

Egyetlen bírálatom, hogy az RD160 hangja nem való mindenkinek. Ha például a rendszere túlságosan dinamikus, akkor lehet, hogy egy lágyabb R2R DAC lenne a javaslatom. Ám ez a megjegyzés senkit ne tántorítson el, mert a többi rendszer elemmel ez könnyedén kiegyensúlyozható. Tudom, hogy az audiofilek számára a fényes a legkevésbé kívánatos hangzásbeli tulajdonság, mert sokan a keménységgel párosítják. De higgyék el, egy kis fényesség lehet jó is, mert hiányában lemarad néhány dologról

Szerintem a Rose RD160 egy fantasztikus analóg konverter, ami ugyanolyan jól néz ki, mint amilyen jó a hangja. Ha élvezi a dinamikus hangzást a digitális zenei gyűjteményekből, magától érthető választás az SFP kimenetet kínáló Rose streamer mellé.

A Special Performer ajánlás a Pusuit Perfect System legmagasabb szintű elismerése, amivel az eszköz kivételes teljesítményét ismeri el ártól függetlenül.

Vissza az első részhez

Írta: Terry Ellis

2025 Március

Forrás és képek: Pursuit Perfect System és Rose

Tovább a termék oldalra: Rose RD160

Az eredeti nyelven élvezheti a tesztet videó bemutató formájában. Kattintson ide a Pursuit Perfect System videójának megtekintéséhez.