McIntosh C53 bemutató audiophile style

McIntosh C53 bemutató audiophile style

Elképesztő. Ez az első szó ami eszembe jutott, amikor megláttam a McIntosh legújabb félvezetős előerősítőjét. 16 bemenet (9 analóg, és 7 digitális), beépített MC/MM előerősítő, dedikált HXD fejhallgató erősítő, 8-sávos equalizer, DSD512 támogatás, emellett „Roon tested” minősítés. A DA2 digitális dekóder teljes funkcióssá tette ezt a készüléket. És ekkor még nem is mondtam, hogy minden bemenet átnevezhető, minden bemeneten monó/sztereó beállítás választható, nem beszélve arról, hogy bemenetenként hozzárendelhető vagy kikapcsolható az EQ. Mikor Mark Christensen marketing igazgató felajánlotta nekem a bemutató írás lehetőségét azonnal rávágtam, hogy igen kérem! Nagy dolog ez, mert én lehetek az első, aki megkapja a C53-at, aminek gyártását néhány hete kezdték meg.

Mikor a készülék megérkezett a dupla kartonjába csomagolva, ez első érzésem az volt, hogy remekül fogok szórakozni. Bizony sok csúcskategóriás gyártó példát vehetne róluk a csomagolás tekintetében. Nagy és nehéz, bár nem annyira, mint a rendszeremben referenciaként használt Einstein The Preamp, viszont míg annál mindig dugdosnom kell a forrás készülékeimet mert nincs elég bemenete, a C53 esetében még egy RCA szabadon is maradt. Ilyenre nem volt még példa az állványomban! Lehetőség hegyek. A C53 nem csak a bemenetekkel legjobban felszerelt előerősítő, de a legrugalmasabb is azok közül, ami valaha nálam járt. Itt van például az analóg 8-sávos equalizer. Manapság az audiofilek mereven elutasítják a használatát, pedig lehetőséget ad arra, hogy korrigálja a hangzást, és egymáshoz hasonlóra állítsa be a bemutatót legyen a forrás analóg, vagy digitális. Ízlés szerint egy dB csökkentés itt, két dB növelés ott, új magasságokba emelheti a bemutatót. Vajon befolyásolja a hangot, ha valaki nem kívánja használni? Én személy szerint nem hallottam különbséget az áramkör kikapcsolt állapota, illetve bekapcsolt, de szabályzás nélküli állapota között. Másik jó példa a rugalmas használat módra a gyártó ikonikus kék kimeneti jelszint mérője. Kiváló tájékoztatást ad arról, hogy mekkora az aktuális kimeneti szint, de arról is, hogy mennyivel kisebb dinamikát nyújtanak a modern felvétel trendek. Sokan és sokfelé írtak már erről a témáról, ezért nem is megyek bele ebbe a csatába, vagy inkább háborúba, amelynek mi audiofilek isszuk meg a levét. Befolyásolni nem tudjuk, és nem is lehet ellene mit tenni. Tökéletes példa erre Thom Yorke legújabb albuma az Anima. Még a dupla narancs színű limitált kiadású Vynil lemezen is tetten érhető a barbár módon lecsökkentett dinamika. Bármilyen hangerősségen hallgattam, a C53 műszerei alig mozdulnak. Írtam is egy „csiripet” Thom Yorke és a kiadó felé, de a válasz elmaradt. Szerencsére ellenpélda is akad, például Mark Hollis One and Only szóló albuma személyében. Itt a kompresszió érzése elmarad, az élő előadás dinamikája és hangulata kiválóan átjön.

Az Einstein The Preamp nevű házi kedvencem esetében például ennyire nem könnyű tájékoztatást kapni az aktuális hangerő és bemenet választásról. Az előlap két nagy gombján mindössze apró fehér pontok adnak némi tájékoztatást. A C53 ezzel szemben minden fontos információt megjelenít a kijelzőjén. Az aktuális bemenet, a hangerősség, MC/MM bemenet esetén pedig a választott lezárás olvasható be róla. A digitális rész adatai is megjeleníthetők. Összességében a McIntosh vezérlése és használata öröm, mert könnyedén kézben tarthatja az irányítást. A beállításokat az előlapról, vagy a távvezérlőről is elérheti. A klasszikus előlap gomb érintés érzés kiváló hozzáadott érték, de én személy szerint akár külön fizetnék is azért, hogy ne egy műanyag távvezérlőt kelljen kézben szorongatnom, hanem valami hasonlóan fémeset. Bár nem gyakran élek vele, de van a birtokomban egy elektroncsöves Auris Audio dedikált fejhallgató erősítőm. Ezzel hasonlítottam össze a C53 HXD Crossfeed füles kimenetét. Túl hosszú időt nem töltöttem a dologgal, ám azt tapasztaltam, hogy mindegy milyen fejhallgatót csatlakoztatok, a kimenet kiválóan kezelte. Audeze LCD-3, Mysphere 3.2 de még az utazáshoz használt Sony WH1000XM3 is kellemes élményt nyújtott. A HXD Crossfeed áramkör kikapcsolható, így össze lehet hasonlítani, hogy milyen a hang nélküle. Ha kikapcsoltam, lehetőség volt a 8-sávos EQ használatára. Legtöbbször persze a HXD funkciót használtam, ami kiválóan teljesített. Az 1699 dolláros Auris Audio Euterpe, amit referenciának használtam persze jobbat mutatott, de nem esett nehezemre a C53 által nyújtott hangzás élvezete. Széles, nyílt, dinamikus. Ezzel összehasonlítva az Euterpe némi édességet adott a hangnak, amit személy szerint én jobban értékeltem. A 8-sávos EQ használatával a C53 hangzását viszont a forrásfájlhoz nagyon hasonlóra lehetett állítani fülesekben.

Mikor az előerősítőt a gyártó MC611-es mono blokkjaival kötöttem össze, és a duót a Wilson Audio Alexx, vagy az YG Sonya 2.3 hangfalakhoz csatlakoztattam, megragadott a bemutatás módja. A kombó ára ugyan messze északon található, mégsem annyira elérhetetlen, mint néhány más berendezés a High-End kategóriában. Nem lepett meg, hogy a két készülék együtt sokkal jobbat mutatott, és állja az összehasonlítást például a barátom D’Agostino Momentum S250 és Momentum HD előerősítő párossal. Jól mutatja ez a dolog azt, hogy igen sokkal kell többet költeni, ha ettől feljebb szeretne lépni. A C53 hangzásvilága kiválóan egészíti ki azt, amit az MC611-ben megszerettem. Nagy, merész, dinamikus, kiváló átviteli jellemzőkkel a spektrum mindkét végén. Merem mondani, hogy igen közel áll a természetességhez.

A C53 kiválóan teljesített a beütéseknél, ahol a robbanékonyság nélkülözhetetlen, és fontos, hogy soha nem fáradt bele. Ez kétségkívül alapfeltétel az élethű bemutatóhoz. Trentemoller legújabb albuma az Obverse nagyon jó példa a ProTool effektek és minták használatára. A C53 nem tett hozzá, és ami még fontosabb, nem vett el semmit a bemutatóból. Összehasonlítva az Einstein The Preamp és Silver Bullet MKII OTL kombinációval, azokon kicsivel több nyíltságot és melegséget tapasztaltam, de a különbség nem akkora, hogy jelentősnek lehetne nevezni. Klasszikusra váltottam, és az Electric Recording Company tavaly nyáron kiadott Beethoven ciklusából a 9. Szimfónia záró tétele hipnotikus hatást tett rám, teljesen elvarázsolt. Hogy értelmezte itt másként Klemperer Beethoven művét? Személyes referenciának Karajan 1963-as felvételét, Bernstein 1980-as felvételét, illetve Sir Simon Rattle kiváló minőségű 2015-ös felvételét szoktam összehasonlítani. Klemperer olvasata olyan derűt és közvetlenséget sugároz, amely Karajan tipikus teutonikus változatát kivéve mindegyikből hiányzik. Náluk a kórus az utolsó tételben valóban különleges és epikus. Kiváló példa a C53 semlegességére, azaz, hogy lényegében módosítás nélküli jelet küld a végfokokra.

A digitális bemenetek hangját az Auralic Vega G2, és a Playback Design MPS-8 dedikált DAC egységeimmel hasonlítottam össze. Egy MacBook Pro volt a Redbook , PCM, és DSD forrásom. Kíváncsi voltam, hogy a beépített DA2 modul hogy áll helyt ezen jóval drágább egységekkel szemben. Vajon képes lehet kiváltani őket? Azt kell, hogy mondjam, részben igen, de a dedikált egységek azért jobban teljesítettek. A különbség tetten érhető például az Earthtones Bahamas legújabb felvételén az Any Place című számában. Jó felvétel, jó keverés, amely képes kihozni a felvételből a maximumot.

A Tidal Roon streaming során a C53 digitális bemenetei korrekt módon azonosították a formátumokat, igazi Plug and Play. Az új DA2 itt kevesebb erőt, egy kicsit kevésbé artikulált mélyeket mutatott a két referencia DAC-hoz képest. Steely Dan Gaucho SACD DSD64 rip felvételén jól érzékelhető, hogy mit kap a McIntoshtól a 8000 dolláros árért. A DA2 modul mint kiegészítő funkció megéri az árát, és tökéletes alternatívája lehet egy régebben sok pénzért vásárolt DAC-nak, annak ellenére, hogy a modern dedikált egységekkel nem szállhat versenybe.

Végül rátérek a kedvenc C53 által kínált lehetőségre a lemezjátszó előerősítőre. Először is, ez egy teljes funkciós egység, amely többféle bemeneti lezárást kínál, emellett lehetőség van monó/sztereó átkapcsolásra, amely szinte tökéletes monó hangzásra képes. Számomra, akinek az LP gyűjteményében rengeteg monó lemez található, ez kiváló lehetőségeket biztosított. Összehasonlítva a jóval drágább referenciaként használt Einstein egységeimmel, azt kell mondanom, az ár nem minden. Ebben az esetben is igaz, hogy egy Faraday ketreccel árnyékolt, különálló tápegységgel megtáplált 3500 dolláros dedikált egység már képes volt maga mögé utasítani a McIntosh phono fokozatát. A teszthez az Acoustic Sounds Tennessee Ernie Ford, Country Hits, Feelin’ Blue használt muzsikájában Ford baritonja szépen elvált a hangszerektől, és megfelelő melegségű volt a bemutató. Igazi háromdimenziós ábrázolás, amely mellőzi a harsány túlkapásokat, és igen élvezetes hallgatni. Ne arra gondoljon, hogy miről maradt le, inkább a zenét élvezze. Az a tény, hogy bármelyik bemenet konfigurálható monó módra, igazi szárnyakat ad a régi monó felvételeknek.

Értékelés.

Három dolgot soha nem szabad elfelejteni: ár, az érte kapott érték, és a szolgáltatás. Jelen esetben, a C53 mindegyiket teljesíti. Szigorúan nézve vonal erősítőként messze meghaladja az árkategóriáját, ami a McIntosh Labs dícséretére legyen mondva. Figyelemre méltó benne a teljes funkcionalitás, a digitális, phono és fejhallgató részeken, és 8000 dolláros szintje még kedvezőnek is mondható más gyártók csúcsminőségű eszközeit tekintve. A C53-mal együtt töltött idő során rájöttem, hogy nem csak a saját végfok típusokkal képes együtt dolgozni. Ha tetszik, nyugodtan ékesítheti vele a Hi-Fi állványát, és biztos lehet abban, hogy állja az összehasonlítást a saját árkategóriájával.

Kíváncsisági tényezőm a tízes skálán 11-en áll, hogy vajon miként teljesít unoka testvéréhez, a teljesen elektroncsöves C2700-hoz képest. Erről majd az év vége felé beszámolok! Addig is, a McIntosh C53 nagyon ajánlott, A+++ minősítéssel.

Műszaki adatok:

A rendszer egyéb készülékei:

  • Wilson Audio Alexx
  • EINSTEIN The Loudspeaker hangfal
  • EINSTEN The Preamp előerősítő
  • EINSTEIN The Last Record Player, CD forrás
  • EINSTEIN The Silver Bullet Mk II, OTL mono blokk erősítők
  • McIntosh MC611, mono blokk erősítők
  • Kubala-Sosna Elation!, Hangszórókábelek, összekötő és tápkábelek
  • LessLoss C-MARC, tápkábelek és S / PDIF kábel
  • 15 inches MacBook Pro 2018,
  • Roon Nucleus és Roon szoftverből álló HRS rendszer
  • Tabula-Rasa HRS M3X tömörfa állvány
  • QNAP 32TB 8-as NAS eero az otthoni hálózatban / WiFi

Forrás:[https://audiophilestyle.com/ca/reviews/mcintosh-labs-c53-preamplifier-review-r878/]

Írta Danny Kaey

Február 6.

Tisztelt audiofil barátok!

Az utóbbi időben a kialakult helyzet miatt akarva-akaratlan többet tartózkodunk otthonunkban. Lehet csendben rettegni otthon, de nem érdemes! A hifi-rajongók különben is kultúremberek, teljesen tudatában vannak az egymás iránti felelősségnek. Töltsük el a bezártság idejét hasznosan! Hallgassunk több zenét, kulturálódjunk, pótoljuk be amit eddig elmulasztottunk!

Mivel az Audiofil-Szalon tejeskörű bemutatókkal várta leendő vásárlóit, és az összehasonlító teszteken keresztül magyarázta meg a technikai és hangzási különbségeket, ezentúl is erre kívánjuk fektetni a hangsúlyt. A megváltozott helyzetben most ebből kevesebb jut, de nem adjuk fel az audio-kultúra terjesztését! Amíg a helyzet pozitívan nem változik, az Audiofil-Szalon a következőket biztosítja:

Továbbra is forduljon tapasztalt, megbízható kollégáinkhoz bizalommal