Audio Research Ref CD9 SE CD lejátszó/DAC – Digitális mennyország

Audio Research Ref CD9 SE CD lejátszó/DAC – Digitális mennyország

A bő harminc éves múltra visszatekintő Compact Dics sokak szerint már elérte a formátumban és a technológiájában rejlő végső határait, a high-end gyártók azonban még tovább feszegetik azokat, többek között az olyan ezoterikus modellekkel, mint az Audio Research Ref CD9 SE.

A tősgyökeres amerikai high-end legendából néhány éve olasz-amerikai céggé vált Audio Research még 2005-ben mutatta be a legelső Referencia CD lejátszóját CD7 néven, amit 2008-ban a továbbfejlesztett CD8 követett. A márka többi készülékéhez hasonlóan mind a kettő készülék szép sikereket aratott a kritikusok és a felhasználók körében. Napjainkban a hálózatos lejátszók és az egyéb digitális eszközök elterjedése miatt egyre több CD játszónál jelent meg második funkcióként a külső DA konverter szerepkör, emiatt az AR aktuális CD játszó csúcsmodellje, a Ref CD9 SE lényegében egy szuper magas felbontású CD lejátszó és DAC egyben.

A jellegzetes Audio Research külső jegyeket magán hordozó és a szokásos rack fülekkel is rendelkező CD9 egy felültöltős, ún. top-loading rendszerű lejátszó. A belsejében lévő Philips CD Pro2 mechanika, melyet sokan egyenesen napjaink legjobbjának tartanak, egy ½” vastag fém I-Beam lemezen kapott helyet. A CD9 négy darab (kettő-kettő csatornánként dul-mono módban) 24 bit-es DAC egysége a duál master oszcillátor jeleit használja a dekódoláshoz. Egyik oszcillátor a 44.1/88.2/176.4 kHz mintavételezés forrásokhoz, a másik pedig a 48/96/192 kHz forrásokhoz biztosítja a nagy pontosságú órajelet, mely megoldással már más high-end lejátszónál is találkoztunk. Az AR véleménye szerint a négy digitál/analóg konverter kettős dual módban való alkalmazása 3dB-vel csökkenti a digitális zajszintet, vagyis egészen pontosan a jel amplitúdóját duplázza meg, miközben a zajszint változatlan marad. A készülék minden bemenetén kiválasztható hogy a natív mintavételezésű, vagy a felkonvertált formátum kerüljön feldolgozásra és megszólaltatásra. Ez a lehetőség természetesen a CD lemezek lejátszása során is rendelkezésre áll; a digitális szűrő gyors, vagy lassú módja közül a felhasználó a saját ízlése szerint választhatja ki a neki megfelelőt.

Az AR csövekhez és a csöves hangzáshoz való feltétetlen ragaszkodásának ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy a CD9-ben is találunk néhányat előlük. Négy darab 6H30 kettős dióda működik a különféle erősítő fokozatokban, valamint egy 6550We, és egy 6H30 cső található a tápegység részben. A készülék a DAC funkció használatához összesen négy digitális bemenetet kínál, melyek aszinkonizált USB 2.0, AES/EBU szimmetrikus, RCA koax és Toslink optikai típusúak, s közülük mindegyik képes a 24 bit/ 192 kHz-es jelek fogadására.

A front panel kijelzője szabályozható fényerejű. Az előlap jobb oldalán három oszlopban elhelyezett LED kijelzők mutatják a mintavételezés frekvenciáját, az aktív bemenetet, és az aktuálisan kiválasztott szűrő beállítást. A hátlapon a digitális bemenetek mellett digitális AES/EBU és BNC kimenetek is találhatók, míg az analóg oldalt az RCA és az XLR szimmetrikus csatlakozások képviselik. A gyártó külső DAC egységeihez hasonlóan ennél a modellnél is alkalmazható az ASIO meghajtó, amit külön kell telepíteni a számítógépre, ha az USB 2.0 HS bemenet hangminőségét fejleszteni szeretné.

Soha nem hallottam még Audio Research CD játszót, a legelső alkalom viszont eléggé fajsúlyosra sikeredett, mivel mindjárt a számos mértékadó szaklap által a világ legjobbjai között számon tartott Ref CD9 SE került elém. Kicsomagolás után a mellékelt fehér kesztyűben behelyeztem a csöveket a helyeikre, aztán némi felfűtési idő és melegedés után már indulhatott is a móka. A gyártó múltját, filozófiáját és hangzásvilágát ismerve, valamint a készülék csöves mivolta miatt értelemszerűen valami nagyon kifinomult, kellemes, anti-digitális, sőt, mondhatni analóg-szerű hangzásra számítottam, és, ahogy mondani szokták, a lottó ötösöm jönne be így. A CD9 ugyanis az AR-re mindig is jellemző megközelítés okán általánosságban nagyon koherens, „folyékony”, sima, meleg, ugyanakkor kellően részletező, érdekes és informatív megszólalással rendelkezik, tökéletesen nélkülözve az átlagos CD játszókra, és úgy általában a digitális eszközökre jellemző zavaró momentumokat. A hangzás kellően sűrű, de közben levegős is, a súlypont a szokásoshoz képest pedig egy kicsit lejjebb van, ami szintén a bensőségesség és a kellemesség érzetét erősíti. Keménységnek, karcosságnak, forszírozottságnak és más digitális problémáknak a leghalványabb nyoma sincs, a lejátszó által felépített tökéletes harmónia pedig már-már holisztikus hatást kelt. Erős márka identitásként a hangzása abszolút hasonló az AR erősítőkéhez, így a ”rendszer” ebből a szempontból is teljesen koherens és egységes. Érdekes módon, noha a kellemes és kifinomult karakter némileg tompítja az éleket, mégis megvan az a szükséges élénkség, amely révén a megszólalás kellően izgalmas és színes lesz és hosszú órákon át képes fenntartani figyelmet, vagyis nem csak fenntartja, hanem inkább inspirál és újabb lemezek meghallgatására ösztönöz. A basszus a teltségnek köszönhetően dús, dinamikus és erőteljes, jellegében szintén az analóg világot idézi és a finom, puha lüktetése a zene által keltett érzelmeket is nagyban befolyásolja. Esetlegesen szárazabb, fakóbb hangzású anyagokat hallgatva ezért úgy tűnik, mint egy re-mastered albumot hallgatnánk, amit a lejátszó kissé feljavított nekünk. Mindez természetesen egy enyhe szépítésnek érződik, de csodálatos, és egyáltalán nem kommersz hatású, nem feltupírozás, hanem feljavítás érzetű, ezért egyszerűen nem tudok belekötni. A lejátszó ugyanezen tulajdonságának köszönhetően például az USB bemenetén keresztül lejátszott mérsékelt minőségű MP3 fájlok is meglepően élvezetesen szólalnak meg, vagyis a CD9 nemhogy nem akarja az arcunkba vágni, hogy ezek csak tömörített zenék, és ezért ne számítsatok tőlük túl sokra, hanem előzékenyen feljavítja őket nekünk és megpróbálja belőlük a legtöbbet kihozni, hogy minél nagyobb élményt okozhassanak. Így nézve a készülék egy abszolút jóindulatú típus, amelynél a fő cél a zenei élvezet, nem pedig a high-end elefántcsonttoronyba zárkózás és a fensőbbségesség. Mindez egy óriási fegyvertény, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a CD piac tele van átlagos, középszerű, sőt gyakran csapnivaló minőségű albumokkal, gyakran még a világsztárok esetében is, amit egyébként sohasem értettem igazán. Laikusan azt gondolnám ugyanis, hogy XY világsztár odafigyel arra, hogy az általa stúdióminőségben hallott zenéje lemezen se gyászosan szóljon, de a jelek szerint nem. A CD9 azonban segít valamennyit és még a fakó, száraz, élettelen és színtelen anyagokból is egészen hallgathatót varázsol, ami nagyon komoly előny.

Mintha kapnánk tőle egy új lemezgyűjteményt.

Amikor pedig jó felvételek vagy nagy felbontású minőségű fájlok kerülnek a „kezei közé”, akkor igazán szárnyalni kezd és valóban összetett textúrákat és színvilágokat, valamint kellemesen realista, koherens hangszer és énekhangokat szólaltat meg, abszolút lineáris és egységes formában, valamint lényegében a high-end analóg lemezjátszókat idéző karakterrel. Ebben a világban már nem is a hétköznapi hifis paraméterekről kell igazából értekezni, hanem olyasféle élményekről, mint például a különféle vonós hangszerek hangzásának nüansznyi különbözőségeiről, amelyeket a különböző fafajtákból készült hangszertestek eltérő rezonanciái okoznak. Vagyis elérkeztünk a high-end gourmand szintjéhez, ami azon kevés lejátszó kiváltsága, amelyek illusztris társaságába a CD9 is tartozik. A különféle szűrők és felbontások váltogatása szintén érdekes játék lehet, amire előbb-utóbb úgyis ráun az ember. Nekem a legtöbb esetben a lassú szűrő biztosította a jobb eredményeket, az up-samplingnál pedig a kezdeti lelkesedés után rájöttem, hogy a legtöbb esetben némi fényt ad a zenékhez, amitől azok sok esetben túlexponált hatást keltenek, ezért végül a natív módnál maradtam, amit a nevéhez hűen végül természetesebbnek éreztem.

A CD9-hez nem kell semmilyen hókusz-pókusz, mert úgy jó, ahogy van.

Ajánlás

Mi ugyan a helyzetünkből fakadóan nem dúskálunk az ezoterikus készülékek között, de azért így is ki merem mondani, hogy a többi szaklap véleményével maximálisan egyetértve a CD9 napjaink egyik legjobb CD játszója, egy olyan szűk elitklubban, ahol a tagok között vélhetően már csak szubjektív ízléskülönbségek lehetnek. A közel ötmilliós vételár persze sajnálatos módon eléggé leredukálja a potenciális érdeklődők körét, akiknek valóban mennyei élményekben lehet részük, melyeknek a teszt révén néhány napig én is részese lehettem.

Műszaki adatok:

Forrás:[www.hifipiac.hu]

error: Figyelmeztetés: Védett tartalom!