Made in Italy – Sonus faber Sonetto V teszt – 3. rész | AV-Magazin

Made in Italy – Sonus faber Sonetto V teszt – 3. rész | AV-Magazin

Nehéz egy korábbi sikeres modellsorozatot überelni, főként akkor, ha az egy neves gyártó jól sikerült terméke. Ilyenkor már nem elég pár apró módosítás, némi ráncfelvarrás, hanem valóban valami újat és jobbat kell nyújtani az elődök produkciójánál.

A Sonus faber-nél nem is engedték meg maguknak, hogy csak apróbb változtatásokat, módosításokat eszközöljenek egy sikersorozat darabjain. Ezt olyannyira komolyan vették az olaszok, hogy az új modellsorozat nemcsak teljesen áttervezett megjelenést és a korábbitól eltérő meghajtókat, hanem teljesen új nevet is kapott. Jelenlegi tesztünket először házon belüli csoporttesztként akartuk megírni, ahol a már említett olasz gyártó, nevesítve a Sonus faber, Sonetto névre keresztelt hangsugárzócsaládjának, II-es, III-as és V-ös példányát fogtuk volna tesztre. De mivel így beszámolónk szövegmennyisége gigászi méretűre sikeredett, az eredeti tervet feladva, három külön részben mutatjuk be tesztünk három főszereplőjét. Tesztsorozatunk első részében a modellcsalád nagyobbik állványos darabjáé volt a főszerep, a második részben pedig az álló változatok legkisebb képviselőjéről írtuk le tapasztalatainkat. A jelenlegi 3. részben a nálunk járt legnagyobb modellt vesszük szem- és fülügyre, ami az álló modellek középső darabja.

Megjelenés

A Sonetto V akár a III-as modell felnagyított változata is lehetne, mivel kinézete teljesen megegyezik kisebb társával, mindössze a kabinet és a két alsó meghajtó mérete változott. A konstrukció itt is négy hangszórós háromutas rendszer, a doboz szintén igényes fafurnér borítást kapott, a forma pedig az új, konzervatívabb irányvonalat képviseli. A magassugárzó a modellsorozatnál már megszokott DKM gyártmányú 29 mm-es “DAD” fantázianevű lágy dómsugárzó, a közép pedig a már korábban megismert 150 mm-es, levegőn szárított cellulózmembrános darab. A dupla mélysugárzók a kisebb álló modellnél is alkalmazott alumínium membrános meghajtók, azonban már 180 mm-es átmérővel rendelkeznek. A minőség ismét beleköthetetlen, a fafurnér minősége kifogástalan, az illesztések pontosak és az apró részletek is a helyükön vannak. A hátoldalról nem maradt le a gyártás helyét hirdető fém táblácska, a tetőlapot pedig az a finom, bőrszerű anyag borítja, ami kifinomult eleganciát kölcsönöz az új modelleknek.

A korábban már meghallgatott családtagokhoz képest a Sonetto V nem csak méreteiben, hanem gyári adataiban is mutat némi különbséget, mivel a frekvenciamenete 38 Hz-től indul, a két kisebb testvérének 42 Hz-értékével szemben. Ez önmagában nem túl jelentős változás, de a megnövekedett literszám és a nagyobb méretű meghajtók miatt, itt már komolyabb megszólalásra számítunk az alsó tartományban. A doboz kialakítása nyitott, a reflexnyílás pedig a doboz alján kapott kapott helyet. A méretek egészen emberesek, mivel a nagyjából 108 cm-es magasság 26 cm-es szélességgel és több, mint 40 cm mélységgel párosul. A frekvenciamenet 38 és 25.000 Hz között alakul, az érzékenység 90 dB-es értékkel rendelkezik, az impedancia 4 ohm, a gyártó által ajánlott erősítőteljesítmény pedig 50 és 300 W között van.

Korábban nem ejtettünk szót a Sonetto modellek keresztváltójáról, most azonban ezt bepótoljuk, mivel az alkalmazott technológia megér egy külön bekezdést. A keresztváltó “Paracross Topology” alapján készült, optimalizált fázisátvitellel és időkorrekcióval rendelkezik, továbbá rezonanciamentes elcsatolással került beépítésre. A mélysugárzókat külön impedancia kompenzáció segíti abban, hogy a teljesítményigényesebb meghajtók a lehető legkevésbé terheljék az eléjük kötött erősítőt. A külső és a technikai adatok részletes megismerését követően áttértünk a meghallgatásra, ahol kíváncsian vártuk, hogy mivel tud többet nyújtani a második legnagyobb álló Sonetto, mint eddig megismert modelltársai.

Meghallgatás

A Sonetto V sem maradt ki a két hetes bejáratási időszakból, így hangja már végleges tudásához közelített. A meghallgatás során, mivel azonos körülmények álltak rendelkezésünkre, összehasonlítottuk egy kéznél lévő Venere 3.0-val, valamint modellcsaládjának nagyobbik állványos típusával is. A Sonetto V elé ismét az általunk nagyon kedvelt Uniti Star került, a hangszórókábel szerepét egy Inakustik Referenz LS-1603 töltötte be, a Naim tápellátásáról pedig Neuron LightSpeed Signature tápkábelünk gondoskodott. Zenéink a szokásos Allan Taylor, Andrea Bocelli, Tátrai Band és Karen Souza válogatásokból álltak össze, így kezdetét vehette házon belüli tesztsorozatunk utolsó fellépőjének meghallgatása.

Már az első hangok alapján kiderül számunkra, hogy ennél a modellnél kevesebb kompromisszumot kötöttek a tervezők, mint két kisebb társa esetében. A felső tartománytól a korábban is hallott lágy, kellemes, részletes előadást kapjuk, amihez tiszta és valós középtartomány társul. A mélyek azonban egy teljesen új, a kisebb modelleknél eddig nem hallott produkciót mutatnak be. A Sonetto V megszólalása leginkább olyan, mintha a korábban meghallgatott állványos testvérét tökéletesen összepárosítottuk volna egy kiváló mélysugárzóval. Az alsó tartomány testes, de mégsem tolakodó, kellően mélyre megy, de mégis részletes és rendkívül gyorsnak is tűnik. A Venere 3.0-val összehasonlítva a Sonetto V hangja kifinomultabbnak és komolyabbnak tűnik, több az apró részlet, a térbeli megjelenítés pedig pontosabb. Itt már teljes egészében elhisszük a gyártó azon kijelentését, hogy a Sonetto sorozat nem a Venere modellek leváltására érkezett, hanem kissé azok fölé pozicionálta a cég az újdonságokat.

Allan Taylor előadása ugyanolyan pontos és precíz, mint az állványos Sonetto esetében, ami nagy dicséret egy sok hangszórós doboz számára egy monitorsugárzóval szemben. A zongora hangja testesebb, a húrokra csapódó kalapácsoknak valódi súlyuk van, azonban az egész megszólalás mégis légies. A hangok szépen elterülnek a tér minden irányába, de az énekes és a zenészek helyét mégis szinte centiméter pontosan meg lehet mutatni.

Andrea Bocelli hangja szenzációs és ezt a Sonetto V szépen tolmácsolja. A vonósok az eddigi leglendületesebben játszanak és a dobok megszólalásába sem tudunk belekötni, csak szép csendben hallgatjuk az előadást.

A “New York, New York” megszólalása ugyanolyan hangulatos, mint a már korábban meghallgatott másik két Sonetto modell esetében. A gitár játéka szintén nagyon hasonló, azonban az egymás után bekapcsolódó hangszerek összhangja az eddigi legkomolyabb hatással vannak ránk. A hangszerek szépen elkülönülnek, a tér mélységében kiterjed, az előadásra pedig a kellemesen természetes jelző illik szerintünk a legjobban.

Karen Souza fellépéséről már nagy újdonságot nem tudunk írni, mindössze azt emelnénk ki, hogy a basszusgitár és a bőgő hangja olyan részletek is megmutat, melyeket eddig nem vagy csak részben hallottunk a két kisebb modellnél. A megszólalást most is a valós és a kellemes jelzőkkel tudjuk illetni.

  • Kinézet 4.5
  • Kivitelezés 5.0
  • Hang 5.0
  • Ár/érték 4.8
  • Összefoglalás 4.8

AV-Magazin: AJÁNLOTT

A Sonetto V hangja már miden olyan apró hiányosságtól mentes, melyek a kisebb modellek esetében néha feltűntek tesztünk alatt. A modellcsalád darabjainak előadásmódja szinte megegyezik, de méretben és árban feljebb haladva egyre többet kaptunk mindenből és mindig kicsit jobb produkcióban volt részünk.Tesztünk végére érve a Sonetto-k megjelenésével is sikerült megbarátkoznunk, de a Venere modellek kifinomult formája azért még mindig hiányzik. A hang azonban kárpótol a kinézetbeli eltérésekért, mivel a megszólalás valóban a gyártó nagyobb kategóriás darabjait idézi. Házi csoporttesztünket azzal zárjuk, hogy részünkről a Sonetto V a legajánlottabb modell az általunk hallott darabok közül, de ettől függetlenül akkor sem dőlnénk a kardunkba, ha valamelyik kisebb példány kerülne a nappalinkba állandó vendégként.

Műszaki adatok:

Forrás:[www.av-magazin.hu]

A debreceni üzlet 2019.05.24-28 között ZÁRVA.

Budapesti üzletünk zavartalanul üzemel!