Luxman L 590 AXII Fidelity International bemutató

Luxman L 590 AXII Fidelity International bemutató

Csak külső megjelenésében retro

A nosztalgiára hajlamos zenerajongók imádni fogják a megjelenését

A műértők rajongani fognak a hangjáért

A Luxman L-590AXII méltó utódja a régi idők legendás sztereó erősítőinek. Még napjainkban is bármely sztereó rendszer ékessége lehet

Hátul minden rendben van

Néhány extra funkció is elérhető a távvezérlővel

Visszatértünk 1985-be? Ahogy ezt a matt ezüst színű előlappal épített készüléket nézegetem, elönt ez az érzés. A rendkívül igényes szálcsiszolt előlap, a kapcsolók, és a hatalmas VU műszerek a fiatalságomat eleveníti fel. Akkoriban a legjobb boltokban ezeket az erősítőket nem a kirakatban, hanem a bemutató teremben, távol az avatatlanok tekintetétől lehetett csak megtalálni, pedig arra nem sok esély volt, hogy valaki felkapja, és elszalad vele. A készülékek ugyanis rendkívül nehezek voltak, de szerencsére ez nem változott manapság sem.

Mikor megérkezett hozzám a tesztre az erősítő, Herkulest kellett játszanom, hogy beemeljem az állványomba. Mivel akkoriban a hátam fájt, nagyon megszenvedtem vele. Az adott hozzá erőt, hogy egy tranzisztoros erősítő harminc kiló környékű súllyal garantáltan több egy megerőltető tornagyakorlatnál.

Harminc évvel ezelőtt az iskolai szünetekben, majd később az egyetemen a kávézóban a barátaimmal állandóan a wattokról álmodoztunk, és beszélgettünk. Ez a téma manapság is aktuális, de most elsősorban a virtuális, és a valóságos közötti összehasonlítás a legfontosabb. A Luxman adattábláján mindössze 30 W szerénykedik 8 ohmon, 60 W 4 ohmon. Napjainkban az eluralkodott nézet szerint legalább 150 watt csatornánkénti teljesítményre van szükség a magas hangzásminőség eléréséhez. A gyártó viszont 2016 óta bevezette a csúcsmodelljeiben az A-osztályú erősítést, ami egy kicsit más megközelítést igényel. Kíváncsi voltam, hogy mire elegendő az a tartalék, amivel felvértezték. Folyamatosan növelni kezdtem tehát a hangerőt egészen addig, amíg a dobhártyám fehér zászlót nem kezdett lengetni. Meglepődve tapasztaltam, hogy ez a pont meg sem közelítette az erősítő határait, bőven bírta volna tovább is.

A fenti kis kitérőt azért írtam ide, hogy megnyugtassak mindenkit, de legfőként magamat, hogy a harminc évvel ezelőtti, és a manapság is vallott, teljesítményre vonatkozó nézetet felül kell bírálni, ha egy top kategóriás Luxman erősítőről van szó. Az L-590AXII pontosan úgy végzi a dolgát, mint amiről régóta álmodoztunk, nem hiányzik belőle az erő. Másként fogalmazva egy Luxman erősítő esetében nem a plusz teljesítményért, hanem a kifinomult hangzásért, és a részletgazdagságért fizet többet az átlagnál.

Imádni lehet a részletek ábrázolás módját, ahogy Grant Green legendás jazz gitáros pengetője keményen támadja a húrokat. A művész elektroncsöves előerősítőt használ a Green Street (Blue Note Records master Sieveking Sound SACD kiadás) számában. Ugyanígy csodálatos, ahogy Morrris Goldberg játszik a You Can Call Me Al dalban Paul Simon közismert Graceland albumán, pedig mindössze egy apró effektort használ a művész. Az a mód, ahogy a Luxman megjelenítette ezeket a részleteket, az valahol a kristálytiszta és a teljes részletgazdagság közé kategorizálható. Ilyen gazdag ábrázolás mód mellett is megtartotta a hangszerek valódi méretét, függetlenül a hangerőtől. Az erősítő nem emelt ki önkényesen makro részleteket, a felvételt a hangmérnök által alkotott koncepcióval mutatta be. Nem tett hozzá, nem vett el belőle.

Egyik kedvencem a Geoffrey Simon által vezényelt Philharmonia Orchestra előadásában Maurice Ravel Tzigane című műve. Stephanie Chase virtuóz első hegedű játékán jól érezhetők a melankolikus gondolatok. Ugyanígy említhetném a La Valse (The Waltz) metaforikus halállal megbékélő hangulatát, ahogy a régi világ megszűnik, és az ütőhangszerek robajával kísérve átváltson az újba. Gustav Holst válogatott művészekből álló nagyzenekara következett egy késői romantikus művel a The Planets (Deutche Gramofon SACD) cíművel, John Eliot Gardnier közreműködésével. Tökéletes panoráma nyílt az univerzum szépségeire. Lenyűgöző feszességgel és rendezettséggel szólalnak meg a hangszerek. A strukturális élesség, ahogy egymáshoz illeszkednek rendkívül pontos. A bemutató élénk, kidolgozott. Csak néhány erősítőt ismerek, amelyek ilyen példamutató módon képesek megjeleníteni ezt a művet. A Luxman olyan könnyedén hajtotta végre ezt a nehéz feladatot, hogy a nyakamon is felállt a szőr. Semmi hanyagság, semmi túlértékelt részlet.

Úgy tűnhet, hogy az L-590AXII egy kizárólag nagyzenekari művekre hangolt dilettáns? Szó sincs róla! Lássuk, mire képes a más stílusú zenével. Az erősítő igazi mindenevő. Az Esbjörn Svensson Trio Viaticum (ACT SACD) lemezét nem sokkal a zenekar zongoristájának elhunyta előtt adták ki. Ezen a bemutatón új életre kel, minden egyes billentése tökéletesen szólalt meg. Bach jól ismert Toccata és Fuga (D minor, BWV 565) művének hallgatása közben olyan érzésem támadt, mintha nem is csak a templomon belül, de az orgonista közvetlen közelében, a hatalmas billentyűzet előtt ülnék. A hangmérnök kiválóan értette a dolgát, de a felvétel kicsit hangosabb az átlagnál. A Luxman mintha csak vállát megvonva azt mondaná, hogy vegyél kicsit halkabbra, és minden rendben lesz.

Való igaz, ez az erősítő alacsony hangerő beállításban is kiválóan teljesít, mintha csak előre látták volna a tervezői a nagy felbontású felvételek rögzítési stílusát. Ami komolyan meglepett rajta, az a mély és magas hangszín, de főleg a tényleg retro loudness. Az én generációmat, és az utánam született zenerajongókat arra emlékezteti, hogy miként kell a muzsikát kis hangerő beállításban, „szomszédbarát” módon hallgatni. Persze ezek a funkciók kikapcsolhatók, sőt akár a teljes hangszín szabályzás áramkör kiiktatható a láncból a Line Straight gombbal a High-End vallás követőinek nagy örömére. Emellett a két nagy méretű VU műszerek háttérvilágítása is kikapcsolható a távvezérlővel, így aztán már igazán semmi nem zavarhatja a hangzást

A Luxman L-590AXII kiváló minőségű MM és MC lemezjátszó előerősítőt is tartalmaz, ami komoly pénzspórolást jelent. Ilyen módon tényleg kimondható, hogy minden benne van, ami analóg élvezetekhez szükséges. A digitális források csatlakoztatásakor nem követ el hibát, ha ehhez a 9000 Euro árkategóriás erősítőhöz a külső DAC egységek közül a prémium kategóriát választja. Az erősítő a hangfalakat tökéletesen uralni fogja, ritkán hallott bemutató minőség mellett. Bowers 683 S2 álló hangfalakkal például a színpad hatalmas, természetes, és a hangok teljesen leválnak. Ugyanez a helyzet, ha magneto, vagy elektro sztatikus hangfalakat használ.

Olyan jelenségek, mint a harsányság, vagy analitikus hangzás mód teljesen idegenek a Luxman számára. Ennél az erősítőnél megdől a japános hangzással kapcsolatos minden hiedelem. Az is teljesen nonszensz, hogy elektroncsöves jellegű a hangja. Az L-590AXII egy kiválóan megépített félvezetős erősítő, amely az aranykor hangzását tudja. Könnyed, levegős, de nem analitikus. Az évtizedekkel ezelőtt hallott felhőtlenség, és szabadság érzése. Természetesen a technológiája követte a modern hangfalak által támasztott igényeket, de retro megjelenése ellenére mentes a 70-es és 80-as túlkapásaitól. Nem próbálja meg a saját egyéniségét erőltetni a bemutató során, és ez rendkívül értékes tulajdonsága. Ilyen erényekkel sajnos az olcsóbb kategóriában nem találkozhat. Minden új kiadású Luxman erősítő megegyezik abban, hogy nem fárasztó a stílusa, hosszan hallgatható.

Tekintetbe véve a magas szintű kézi munka kivitelezés módját, nem irigylem a jövő gyűjtőit, mert elég nehéz lesz megkülönböztetni a gyártó XX. századi, és a XXI. századi alkotásait egymástól. Azt viszont el kell ismerni, hogy bár a megjelenés alig változott, a hangminőségben elért haladás óriási volt.

Klasszikus japán architektúra. Diszkrét, pontos elrendezés, hatalmas trafó – így kell ezt csinálni!

Specifikáció:

A bemutatóban használt egyéb berendezések:

  • Lemezjátszók: Audio Note TT-2, Clearaudio Innovation Compact
  • Hangkarok: Audio Note Tonearm 2, Clearaudio Magnify
  • Hangszedők: Audio Note IQ-3, Clearaudio Maestro V2, Grado Platinum Statement
  • CD lejátszók: Sugden PDT-4, T+A PDP 3000 HV, Marantz CD14 S1 + SA15, Sony ES202
  • Hangfalak: Bowers & Wilkins 683 S2, ELAC CL 82 Ltd., Falcon LS 3/5a, Live Act Audio LAS 408, Piega MLS 2
  • Fejhallgatók: AudioQuest NightHawk, Beyerdynamic T1, Sony SL-1
  • Kábelek: Audio Note, AudioQuest, Monitor Audio, Vovox

Írta: Hans von Draminski

Fotó: Ingo Schulz

A debreceni üzlet 2019.05.24-28 között ZÁRVA.

Budapesti üzletünk zavartalanul üzemel!