Sonus faber Sonetto III bemutató Hometheater

Sonus faber Sonetto III bemutató Hometheater

Olaszország gazdag kulturális öröksége, és kiváló minőségű már-már művészetbe hajló kézimunkája nemzetközileg elismert. A Ferrari, a Ducati, a Gucci és az Armani jutnak elsőként eszünkbe róla, de a Sonus faber ugyanilyen elismert a High-End audio világában. Amióta, kb. 10 évvel ezelőtt, a McIntosh Group megvásárolta, az olasz gyártó High-End kínálata jelentősen szélesebbé vált, és immáron a mindenki számára elérhető árkategóriában is több hangsugárzó sorozatot is gyártanak.

 

A Sonus faber idén ünnepli 35 éves fennállását, ami mérföldkő a cég életében. Több más újdonság mellett bemutatták a Sonetto szériát. Úgy tervezték, hogy kedvezőbb árú alternatívája lehessen a jóval drágább Olympica sorozatnak, és leváltsa a Venere szériát, amelyet egy kivételével Kínában gyártatnak. Jelen pillanatban a Sonetto a legolcsóbb széria, amely Vicenzában készül. Mivel a Made in Italy címke csak olyan termékre kerülhet fel, ami teljes egészében Olaszországban készül, a tervezéstől a gyártás minden fázisáig, de még a csomagolásnak is a határokon belül kell történnie.

A HomeTheater Review egyik munkatársa, Jerry Del Colliado idén nyáron hivatalos volt a Kansas City-ben rendezett Sonetto kollekció bemutatójára. Mikor hazatért, megkérdezett, hogy hajlandó vagyok-e bemutatót írni a Sonetto III álló hangfalról. Mivel akkoriban éppen a Bowers 702 S2 álló hangfalak bemutatóján dolgoztam, boldogan elvállaltam, hiszen kiváló összehasonlítás alap volt. Mindkettő három-utas álló, és árban is hasonlók. Bár a Sonetto sorozatot elsősorban zenehallgatásra tervezték, a Sonus nem feledkezett meg a házimozi rajongók táboráról. A nyolc tagú széria három álló, két polc, két center, és egy falra szerelhető egységből áll. Az árak 848 dollártól 3249 dollárig változnak darabonként. A bemutatóban szereplő Sonetto III a legkisebb álló hangfal, és az ára párban 3.999 dollár. A szériával egy időben a Sonus bemutatta a Gravis I, és Gravis II aktív szubokat, amiket multi csatornás rendszer kiépítéséhez javasol. Megjelenésükben kiválóan illeszkednek egymáshoz. A névleges impedancia 4 Ohm, és az érzékenység 89 dB, tehát a hangfalat nem túl nehéz meghajtani. A gyári átviteli tartomány 42 Hz – 25.000 Hz közötti érték. A gyártó úgy döntött, hogy a szabadalmaztatott Paracross elrendezésű keresztváltót használja, amely 220 Hz és 3250 Hz törésponti frekvenciákon dolgozik. Ezt a keresztváltó típust a Sonus a jóval drágább szériáiban is használja. Az Acoustic Research & Development osztály vezetője Paolo Tesson úgy fogalmazott, hogy „ettől lesz igazán zenei a hangzása”.

Kicsomagolás

A háromszoros csomagolású hangfal kibontásakor szembe ötlő volt a minőség érzete. A 004-es gyártási számú darab magasfényű zongora lakk kivitelben  kaptam meg. A fényezés csodálatos mélységű tónusát a többszörös lakk bevonat gyönyörűen kiemelte. A hangfal egyébként rendelhető selyem fényű fehér, és venge fa mintázattal is. A kabinet a Sonus hagyományosnak nevezhető lant formája, amely mivel nem tartalmaz párhuzamos belső felületeket, gyakorlatilag állóhullám mentes. A Sonetto megkapta a Voice of Sonus faber 29 milliméteres apex (DAD) dómot, és a 150 mm-es középsugárzót. A közép a gyártó saját fejlesztésű természetes anyagú, levegőn préselés nélkül szárított membránját kapta, amely feljebb megy frekvenciában, és egyenletesebb tengely irányon kívüli leképezésre képes. Ez a technológia eddig csak a jóval magasabb árú Olympica, és a csúcs kategóriás Homage Tradition, meg persze a Reference line hangfalakba kerülhetett bele.

Két darab 150 mm-es alumínium membrános mély egészíti ki az átvitelt. Úgy a közép, mint a mély hangszórók teljesen új fejlesztésű darabok. A Sonus arra törekedett, hogy gyors, feszes mélytartomány legyen elérhető általuk. Minden álló Sonetto bass reflex design, amelynek kicsatoló csöve 2,75 inch átmérőjű, és a hangfal alján található. Ez könnyebbé teszi a szobában az elhelyezést. Az előlap egybe van integrálva az íves oldalfalakkal, a kabinet szerves részeként. A felső részen puha fekete bőr borítás található Sonus faber logóval. A Sonetto letisztult esztétikájához hozzá tartoznak a drivereket körbevevő az alumínium gyűrűk. A porvédő mágnesesen csatlakozik, de személyes meglátásom szerint nélkülük tetszetősebbek. Két szett bemeneti csatlakozás teszi lehetővé a kettős kábelezést, vagy a kettős erősítést.

Mikor kicsomagoltam, a Sonetto hangfalak méretben kisebbek voltak, mint a Bowers 702 dobozai. Ami meghökkentett, az a súlykülönbség. Míg a 702 65 font, a Sonetto mindössze 35,2 font tömegű. Ez persze jó hír azok számára, akik gyakran mozgatják a hangfalukat. A másik szembeötlő különbség a rezonancia csökkentés módja. A hangfal magassága 38,75 inh, amihez 8,5 inch szélesség, és 11 inch mélység párosul. A két oldalon kilógó talp 40 inchre növeli a magasságot, 9-re a szélességet, és 12-re a mélységet. Ezek a méretek kisebbek, mint a versenytárs méretei. A bemutató előtt néhány hétig a nappalimban járattam a hangfalakat TV hangjával, és a napi háttér zene hallgatással. Erősítőnek a Denon AVR-X8500H 150 wattos csatornánkénti kimenő teljesítményre képes egységet használtam, ami több mint elegendő. Mikor a hangfalat átköltöztettem a zene hallgató szobámba, természetesen mindenben magasabb kategóriára váltottam. A hangfalakat öt láb távolságra helyeztem el az első faltól, és kicsivel több, mint hét lábnyira az oldalfalaktól. Szimpla kábelezést alkalmaztam WireWorld kábelekkel és Classé CA-5300 erősítővel. A Classé CP-800 előerősítőhöz Apple Mac Minivel streameltem a muzsikát az internetről. Fizikai hordozók lejátszásához az Oppo UDP-205 lejátszót használtam. Bár eljátszottam a hangfalak helyezgetésével, úgy találtam, hogy a Sonetto nem nagyon érzékeny a tökéletes pozíció kiválasztására.

A meghallgatás

A meghallgatást többféle jazz előadóval kezdtem, köztük Tony Bennett és Diana Krall közös albumával, a Love Is Here To Stay (Velve Label Group), amelyet Qobuz 24/96 kHz streameltem. A Bill Charlap Trio adja Bennettnek és Krallnak a zenei kíséretet. Jó minőségű felvétel, kiváló arra, hogy összehasonlítsam a Sonetto és a Bowers képességeit a hangszerek ábrázolása és a vokál terén. A felső tartományban a Sonetto kicsit kevesebb figyelmet fordított Bennett hangjára, de azért minden jellegzetessége jelen volt. A Bowers határozottabban mutatta be, de engedtessék meg nekem a megállapítás, a Sonuson hosszabban hallgatható. Ugyanígy kicsit kevésbé volt határozott Kenny Washington dob seprése, ám ez valahogy természetesebbnek hatott. A 702 jobban kiemelte és előrébb hozta a dobot és a színpadot, mint a Sonetto. A hangszerek elhelyezése, és a közöttük lévő távolság a Sonetton hallgatva kiváló volt. A színpad túlmutat a hangfalak szélességén. Diana Krallt sokszor hallgattam élőben. Jól emlékszem ezekre az előadásokra. A Sonetto kiválóan mutatta be a lélegzetelállító hangját. Ezek a hangfalak tökéletesen tálalják az énekhangot. A hangerő növelésével Peter Washington basszus futamai betöltötték a szobát. Szinte az egész helyiség tinta fekete lett. A zongora hangja élethű, és természetes, semmi túlszínezés. Tudom, hogy ez elcsépeltnek fog hangozni, de a Sonetto hallgatása közben olyan érzésem volt, mintha ott lennék Bennett és Krall mellett a stúdióban

A következő a Fire and Rain felvétele volt James Taylor énekes-zeneszerző előadásában a Live At The Beacon Theatre koncert DVD lemezéről (Columbia/Sony Music Distribution). Taylor gitározik és énekel, miközben Owen Young kíséri csellón. A Sonetto tökéletes bemutatót tartott, amely a cselló gazdag hangját, és Taylor kiváló érzelem dús énekét is kiválóan éreztette. Még a gitár pengetés stílusa is meghallatszott. Mindkét hangfal jól mutatta be a közép mély és középhang tartományt. Mikor a hangerőt a koncert szintre emeltem, a lemez többi részét két csatornán hallgattam a Sonetto-kon, egyáltalán nem esett nehezemre az 5.1 keverést elfelejteni.

Az utóbbi időben sokat hallgattam a Led Zeppelin eredeti négy albumának újra kevert verzióját. A Qobuz Led Zeppelin HD Remastered Edition Babe I’m Gonna Leave You (Atlantic Records) 24/96 kHz dalában Jimmy Page ikonikus gitár nyitánya reálisan, nagy térben szólalt meg. Robert Plan hangját természetes mélységgel mutatta be. Függetlenül attól, hogy a visszavert hang természetes, vagy rákevert, a hangzás ugyanúgy élvezhető maradt. A gyorsabb Sonetto jól mutatta az energiákat, ahogy a dal átváltott blúzos hangvételre. Mikor 3 perc 53 másodpercnél John Bonham bekapcsolódott, csak annyit tudtam kinyögni, hogy WOW. Még a fejemet sem volt merszem mozdítani. A Sonetto III basszusa olyan feszes és mély, amire egyáltalán nem számítottam ekkora méretű doboztól.

A Tidal-ról 16bit 44,1 kHz-es anyag a The Imagine Dragons Natural (Kid Ina Korner – Interscope) következett, amely több tempó váltást tartalmaz. A hangfal megtartotta a lendületet és a koherenciát, nem tévesztett soha tonalitást. A dal kórussal kezdődik, Dan Reynolds később csatlakozik hozzájuk. A színpad az első harminc másodpercben rendkívül széles, gyakorlatilag faltól falig húzódott a Sonetton hallgatva.Mikor aztán az egész banda rázendített, és eldördültek a dobok, a Sonus akkorát szólt, ami meghazudtolta a méreteit. Az alumínium ötvözet membránok olyan hatékonyan dübörögtek, hogy leszólták a nagyobb méretű membránokkal épített 702-est.

És mi a helyzet a filmek hangjával? Kíváncsi lettem, mire képes a Sonetto egy tudományos fantasztikus mozi agresszív mélytartományával. Betettem a Star Trek Into Darkness BluRay lemezt (Paramount Pictures), és mélysugárzó nélkül elindítottam a lejátszást. Ez az opció gyakori a panellakásokban élők számára, akik jóba akarnak lenni a szomszédokkal.

A film nyitó jelenetében az Enterprise legénysége megpróbálja megmenteni a vörös Nibiru bolygó őslakosait a kitörni készülő vulkántól. Nem csak a vulkán robbanásai, de az egész fejezet tele van nagy dinamikájú részekkel és ultra mély effektekkel. A fejezet elején, Kirk és Bones ellopja a törzs szent ereklyéjét, hogy elcsalják őket a vulkántól amíg Spock semlegesíti a kitörést. Mikor elveszítik a szent tárgyat, a helybeliek megállnak, és kántálni kezdenek. A kántálás hangja nem csak a két Sonetto közül, de még hátulról is áradt. Először azt hittem, hogy a feleségem nyitott be, de erről szó sem volt. Annak ellenére hátulról hallottam a hangot, hogy kikapcsoltam a hátsó hangszórókat. Ez vad élmény volt! Mikor az Enterprise kiemelkedett az óceán alól, a Sonetto már nem tudta a hajó tömegét megfelelő módon ábrázolni mélysugárzó támogatás nélkül. Mikor később a vulkán felrobbant, világosan éreztem, hogy a hangfal már elérte a teljesítőképessége határát. Nagyobb hangerő beállításban már a masszív mélytartomány előállításához szüksége van mélysugárzó támogatásra. Ennek ellenére a Sonetto-kon hallgatva olyan érzésem támadt, mintha nagyobb méretű hangfal szólat volna meg. Komolyan elgondolkodtató jelenség ez, ha a filmeket két csatornán kívánja valaki hallgatni. Ha nem lenne helyem sub-nak, boldog lennék a Sonettoval.

A bekötés árnyoldala

Feladatom az is, hogy ne csak a pozitív tulajdonságokról, de a negatívumokról is beszámoljak. A Sonetto bekötése pont fordított, mint a legtöbb gyártóé. Általában a pozitív bemeneti pont a jobb oldalon, míg a negatív a bal oldalon található más hangfalakon. Nagyon oda kell tehát figyelni az installáció során, nem végezheti megszokásból.

Összehasonlítás a kategórián belül

A Sonetto III árkategóriájában akadnak szép számmal kihívói. Tapasztalatom szerint hasonló méretben a legkomolyabb vetélytársa a Monitor Audio Gold 200 (4500 dollár párban). Ez is képes a méretét meghazudtoló hangzásra. A Bowers 702 S2 (4500 dollár párban) kicsivel jobb részletgazdagságra képes a magas tartományban, ami ha fontos, afelé billentheti a mérleget. A Bowers viszont méretben nagyobb, és több helyet foglal el a szobából. További versenytárs még az RBH Sound Signature Reference SV-6500 (4395 dollár párban). Az RBH jelentősen nagyobb méretű, és két hangsugárzóval többet tartalmaz. Elhelyezése nehezebb, mert érzékeny a legapróbb pontatlanságra. Igaz, hogy a mélyei határozottabbak a plusz drivereknek köszönhetően. Ehhez már nem feltétlenül fontos szubbal bővíteni a házimozi rendszert.

Összefoglalás:

A kiváló tervezésnek köszönhetően a Sonus faber Sonetto III méretét meghazudtoló hangzásra képes. Ha nagyon kevés helye van a szobában, de nem akar polc hangfalat, ez lehet a helyes választás. Emellett a Sonetto nem túl érzékeny az elhelyezés pontosságára. Gyönyörű közép és felső mély tartománya feledhetetlenné teszi, mivel ez általában hiányzik a többi típusból. Az energiája és a zeneisége kifejezetten jót tesz a jazz, folk, pop és rock zenéknek. Ezek mellett nem megvetendő dolog, hogy kiváló minőségű olasz kézimunka, és gyönyörű

Specifikáció:

  • Sonus Faber Sonetto III 3-utas Hangfal

Írta Bob Barrett [hometheaterreview.com]

2018 november 26

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.