MastersounD Box elektroncsöves integrált erősítő

MastersounD Box elektroncsöves integrált erősítő

Ilyen az, amikor egy komoly gyártmányválasztékkal rendelkező cég kedvez a kisebb pénzű leendő vásárlóknak. Ilyen amikor a hangminőségből nem enged, esetleg a kivitelezést nem ezoterikus nyersanyagokból készíti el. Ilyen amikor a készülékházon belül lévő elektroncsövek sokat sejtetően pislákolnak kifelé. Ilyen a Box.
A MastersounD filozófiája szerint a megoldás is olyan egyszerű, mint maga a feladat, az erősítő csak erősítsen, az erősítés ne avatkozzon bele az elkészített forrásjel eredetiségéből kihozható hangzásba.

A már említett anyagválasztás és spártaian egyszerű megformálás lehetősége a dísztelen, húzott acélházra esett, mégis megőrizve egy-két, a formatervező által kreált, az eddigi modelleken már kényelmi szempontokból is bizonyított jellegzetességet. A nagyméretű kezelőgombok, az alulra rejtett főkapcsoló, a diszkréten világító led-jelző maradt.

Mindezekhez hozzárendelve egy „szélesvásznú” betekintő ablakon kíváncsiskodhat a szemlélő, vajon mi van odabent? A készülékház első látásra egy kicsit lecsupaszítottnak tűnik, mégis tetten érhető az olasz stílus.

A belső szerkezet áramköre technikailag egy egyedileg megvalósított, „A”-osztályú Single Ended kapcsolás, ami láthatóan igen érdekes, figyelemre méltó megoldás. A gyártó kerüli a számháborút, egyik modelljénél sem adja meg a frekvenciamenet intervallumát, a torzítás és a jel/zaj viszony mért értékeit. Egy erősítő, amit hallgatni kell, a fülünk különben sem műszer, agyunk is csak a muzsikát fogja fel nem oszcilloszkóp.

A hálózati tápegység alapja a MastersounD saját fejlesztésű, zárt árnyékolású, a hátfal közepéhez közel elhelyezett, elkülönített hálózati transzformátorával megoldott.

Mivel semmi nincs a véletlenre bízva, a bemenetek relés kapcsolásúak. Ez a megoldás nagyban elősegíti a biztonságos és zajtalan bemenet választást.

Motoros hangerő szabályozás és a vezérlő vevőegysége, logaritmikus erősítésszabályozással rendelkezik.

Mivel a kapcsolás megoldása gyártási titok, csak általános megállapításokat tehetünk. Az előfokozati rész lelke a kettő ECC802 elektroncső. Az ECC802 egy jó teljesítményt nyújtó, aránylag közepes erősítésű kettős trióda. A katód felmelegítésére olyan fűtést fejlesztettek ki, amelyek párhuzamosan vagy sorosan vagy mindkét típusú áramkörrel működtethetők egy adott feszültségen. Kivételes esetekben a csövek felhasználhatók a tervezett fűtési móddal szemben is a határértékek betartása mellett. A hosszú katód-lemez a High-End felhasználásban nagyon gazdag és teljes hangzást biztosít a mély basszustól a frekvenciamenet legfelső csúcsáig. A cső széles spektrumú mély hangzással rendelkezik. Összességében nyitott és kiegyensúlyozott, nagyon meleg és gazdag fényű felharmonikusokat nyújt.

A végerősítő részben alkalmazott ElectroHarmonix EL34 teljesítmény-pentóda elektroncsőről köztudott, hogy tervezésekor figyelembe vették az igényt, miszerint szabályozható legyen a fűtés a nagy katódfeszültség és egyéb paraméterek miatt. Szerencsésen gátolja az anódból nem abszorbeált elektronok visszaáramlását, de nagyobb a belső ellenállása és harmadfokú harmonikusokat is termel. Ezen javítani lehet, ha a csövet triódának kötik be. A másik fegyvertény az ultralineár kimenő-transzformátor használata. Nos, a mester a saját szabadalmú, gondosan elkészített alacsony szivárgási áramú/veszteségű, nagy sávszélességű kimenő-transzformátorok mellett egy sajátságos kapcsolással ki tud nyerni az oldalankénti három-három végcsőből 2 X 35 Watt teljesítményt. Nem kis mutatvány!

A két kimenőtrafó, a híres MastersounD Output Trasformer „robbantásbiztos” házuktól megfosztott, csupasz modelljei. A többi erősítő esetében hozzászoktunk az elgáns burkolatú, bitumennel, kaviccsal és egyéb „segédanyagggal” kitöltött bonthatatlan egyedekhez – a megoldás itt most nem ilyen. Mindentől függetlenül a tekercselési mestermunkák a lehető legzajtalanabbak és így, a transzformátorok kiválóan betöltik szerepüket.

Az elkészített teljesítmény aranyozott csatlakozásokon távozik a hangsugárzók felé, illeszthető 4 és 8 Ohm impedanciájú hangsugárzókhoz egyaránt.

Meghallgatás

Be kell vallanom szándékosan választottam Keith Jarret Testament című, három lemezes koncert albumát (ECM 2130), mint az utóbbi évtizedek egyik legjobb szóló zongora felvételét. A három lemez két koncertet foglal magába, amelyek – kisebb lélegzetű részekről és improvizációkról lévén szó – „egy kissé” eltérnek egymástól. Keith Jarret a két rendkívül kreatív előadást a párizsi Salle Pleyel-ben, majd a londoni Royal Festival Hall-ban adta. A lemezeken az egyes tételeknek csak száma van, de ez senkit ne zavarjon a műélvezetben!

Viszont a bonyolult zene befogadása és ezzel együtt az élmény létrejötte függ egy információtól, miszerint a művész ebben az időben vált el 30 éves feleségétől. Akkor ezek a koncertek mintegy „továbblépésként” szolgáltak. Egy érzelmi utazás tanúi lehetünk, átmeneti melodikus gesztusaival, Jarrett bal kezének gördülő, kacskaringós, progresszív, könyörtelen irányításával, drámai rezgések és dallamok az akkordokban, lelki és zenei szervezet alakul ki. Lassú, szúró részletek vitatkoznak a vad lázadás és a dübörgés kitörésével. Az ember megnyilvánulásai elválaszthatatlanok a kifejezéstől, a fájdalom őszinte kreatív ábrázolása a művész saját felszabadulása. Minden csendes merülés a szomorúság szétzúzásához vezet, a hangos megtagadás a túlélés ünnepe – ez az ember zenél az életéért! A hatás fizikailag félelmetes!

Martin Pearson hangmérnök, mint mindig, kiválóan mutatja a zongora ütőerejét, a kalapácsok fényét, a basszushúrok döngését, a pedálok „akciója” szinte tapintható. A két hangsugárzó között elhelyezkedő zongora mélyhangrendű húrjait teljes hosszban egy kicsit hátrébb, míg a rövidebb kicsengésű magasakat elöl ábrázolja. (a jól beállított hangrendszer esetében ez a mutatvány létrejön) Igen, Keith ezeken a felvételeken is zörög és sokszor énekel, nyög, aki először hallgatja annak ez zavaró lehet. De ha megértjük – a művésznek valóban szüksége van ezekre a kitörésekre, hogy ilyen mélységeket idézzen fel – akkor azt mondom, a kompromisszum megéri.

Más. Mivel a MastersounD cégnél abban hisznek, hogy az erősítőiken keresztül hallgatott muzsika képes megjeleníteni a szerző és a művész által tolmácsolni kívánt érzelmeket, és, hogy a hallgató zenerajongó elmerülhet a muzsika természetességében az énekes és a hangszerek hangjainak részleteiben, feltettünk még néhány ezt kifejező felvételt.

A MastersounD Box egy kis ízelítő a luxus hangzásból ésszerű áron. Megállapíthatjuk ezt akkor is, ha a Modern Jazz Quartet – Django című lemezét (Prestige CD7057) hallgatjuk meg. Sokszor szoktuk lejátszani ezt a lemezt, most az utolsó Milano című számra hivatkozunk. John Lewis kompozíciója egy amerikai ballada, az olaszországi Milánó városának dedikálva, amely ma is az európai jazz aktív központja. A felvétel 1955-ben készült a digitalizáláskor használt K2 20-bit 128kHz-es processzor a JVC egyedülálló kódolási eljárása. A hangzás egyensúlya elképesztő, semmi nem megy a másik szólam rovására, a szóló úgy van kiemelve, hogy mégsem emelkedik ki hangerejével a színpadtérből. Talán az észak-olasz erősítőgyártók sem haragszanak meg érte, ha példának hozzuk egy kiváló amerikai jazz formáció jelentős mediterrán hangulat teremtését, éreztetve az MJQ szenvtelen interakciójának gazdagságában. Az átgondolt dallamok és ritmusok kombinációi finom, meleg hangon jelennek meg, amikor “támadni” kell kellő mennyiségű energiák szabadulnak fel, mégsem jellegzetesen olasz, hanem amerikai felfogásban. A figyelmes hallgató részére mindez átjön, amennyire egy hangsugárzóból lehetséges.

Ha már a zongoránál és a zongorázásnál tartunk meg kell hallgatni a Güher & Süher Pekinel török származású iker-testvérpár kétzongorás Take Bach című lemezét (Apex256462116), amin vendégként fellép Jacques Loussier triója. Mindegy, hogy kettő vagy három zongorát hallgatunk – az első részben Loussier is játszik, tehát három zongorát hallunk – mindig oda tudunk figyelni akár egy hangszerre is. Egyáltalán nem mellékes, hogy a Pekinel testvérek az egyetlen duó, akik szemkontaktus nélkül játszanak, hogy az összpontosítás a zenei lendületre még áthatóbb legyen. Értékeléseinkkor nem győzzük hangoztatni, hogy a zongora ütős hangszer, kalapácsok ütése zengeti a húrokat. A zongora nem azért két méter hosszú, hogy tovább égjen:), hanem, hogy át tudjuk érezni a fürge ujjakkal előállított érzelmek szinte korlátlan terjedelmét. A MastersounD Box erősítőre a megvalósításban akár szemünket lehunyva is számíthatunk.

Konklúzió

…”A filozófia egyszerű, olyan erősítőket akarunk előállítani, amelyek felkeltik az érzelmeket a hallgatókban. A hallgatóknak úgy kell érezniük, hogy elmerülnek a zenében”… – vallotta egyszer Cesare Sanavio, a MastersounD cég alapítója.
Amíg ebben az erősítőben a gyártók hűen ragaszkodnak az egyedülálló kapcsolás-technikához, amelyektől MastersounD egy MastersounD, addig a készülékház kivitelezése messze van az eddigi modellektől. Természetesen nem olyan optikai hatású, mint a nyitott felépítésű csövesek, de ez a zárt erősítő, azt hiszem, egyszerűségében csodálatos.
A hangzás minőségéből nem engedve a Box sok zenerajongó első lépése lehet a komoly elektroncsövesek irányába.

Pro
+ egyedi kapcsolás-technika
+ premium minőségű alkatrészek
+ egyszerű kezelés
+ világos, kifejező, lényegre törő hangzás
+ energikus, mégis kellően selymes megszólalás

Kontra
dísztelen készülékház, de ez miatt olcsóbb
a távirányító külön költség

Specifikáció:

Forrás:[www.hangzasvilag.hu]

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.