Luxman D-08u CD/SACD lejátszó bemutató

Luxman D-08u CD/SACD lejátszó bemutató

Régi zenekedvelők, akik nem tagjai az audiofil világnak gyakran kérdezgették tőlem, hogy készítenek egyáltalán még vinyl lemezeket? Hihetetlen, de most én kérdezem ugyanezt a CD lemezekkel kapcsolatosan. Manapság ugyanis még az audiofilek körében is egyre inkább elterjedt a számítógép alapú audio, ami vélhetően előbb-utóbb a halálát fogja okozni a „mechanikus” digitális CD lemeznek.

Nos, ezzel a bemutatóval elejét veszem az összeesküvés elméleteknek – különösen az SACD lemezekhez kapcsolódóknak. Érdekes dolog történt mikor az 1970-es olajembargó idején olcsó, gyenge minőségű vinyl lemezekről a zenekedvelők átváltottak a digitális CD lemezre úgy az 1980-as évek tájékán. Az olcsó, mindenki által könnyen elérhető lemezek, nyilvánvaló hangzásbeli hiányosságuk ellenére, meghódították a piacot az analóg ellenében. A könnyebb kezelhetőség feledhetővé tette a minőségbeli különbséget. Napjainkban pontosan ugyanez zajlik a CD lemez és a zenei streaming lehetőségek között. Mostanában a legkedveltebb téma ugyanis a fájl alapú lejátszás mantra. Semmi kétségem nincs afelől, hogy a jövő a letöltésé és a streaming funkcióé, a globális felmelegedés, és a vízhiány mellett, ám ezekhez távolabbra kell tekinteni a jövőbe.

Luxman-D-08u-cd-player

A 80-as évekre visszatekintve a CD lemezek potenciálja is legalább ennyire jövőbe mutató volt. Napjaink High-End CD, valamint SACD lejátszói hivatottak az akkori ígéretek beteljesítésére. CD és SACD bitek milliói között megbújó információk keringenek közkézen. Sok felhasználó úgy érzi, hogy megtalálta a Nirvánát a letöltéssel, illetve a lemezek számítógép memóriába való rippelésével. Ehhez a modern DAC egységek a felhasználók szája íze szerint alakítják át analóggá a fájlokat, igaz én még nem hallottam olyat, amely akár csak megközelítené a kiindulás alap lemez hangját bármilyen felbontásról is volt szó.

Ha pusztán a számokat nézzük, a letöltéseknek kell adni a legjobb digitális hangminőséget, amit az SACD, majd a CD követ. A számok pedig nem hazudnak ugye? Mindezek ellenére a hybrid lemezek CD rétege összemérhető az SACD rétegről olvasott hanggal legalábbis a legtöbb lejátszón –addig, amíg egy átlagos lejátszót alkalmazunk a lemez-lejátszásra. Ha eltérő lejátszókat alkalmazunk az összehasonlításra, az eredmény zavarossá válik. Mikor az SACD ifjú korát élte, sok más zenerajongóval együtt azt hittem – a reklámok alapján -, hogy végre itt a formátum, amelyhez nem kell drága High-End lejátszó készüléket vásárolnom ahhoz, hogy akár a legjobb CD hangminőségét felül tudjam múlni.

A reményeim gyorsan szertefoszlottak, mikor az SACD lemezeket lejátszottam a multi formátum kezelésére képes kedvező árú házimozi egységekkel, és azok hangját összehasonlítottam egy High-End CD lejátszóval. Napjaink Oppo és Marantz lejátszói sem érik el hangminőségben egy audiofil egység minőségét, az olcsóbb multi formátumú egységek, amelyek képesek kezelni az SACD és CD formátumokat, meg enyhén szólva Red Book diétára !!! vannak ítélve. Az SACD magasabb előírásoknak is megfelelő modern komponensek hangját összehasonlítva egy tíz éves Audio Research CD7 lejátszóval (ami még a Glass CD előtt készült) legjobb esetben is az jut eszembe, hogy bizony a szép hang pedig ott van a tartalomban, csak ki kéne tudni olvasni. A nagy felbontású számítógépes audio az egyik formátumot ontja a másik után, amelyek némelyike még az SACD képességeit is meghaladhatná. Tudnia kell, hogy ezt is több mint 30 éve fejlesztik, ám ha tényleg magas minőségű bemutatóra vágyik, bizony High-End SACD lejátszót kell választania. A probléma mindössze az, hogy ezek a komponensek és a lemezek nagy helyet foglalnak.

Luxman-D-08u-cd-player-front

Bár a helyem kevés, sok hybrid lemezt tartalmaz a gyűjteményem, igaz igyekeztem az egy dobozos verziókat választani. A két, három, sőt négy lemezes CD/SACD behemótok bár meggyőzőnek tűnnek nincs elegendő helyem a tárolásukhoz, sőt a rendszeremben sem tudok elképzelni több nagy méretű egységet. A megoldás tehát az lehet, hogy egy készülékben egyesített transzport, DAC és felskálázó egységet választok. Sokakra nem hatott olyan nagy mértékben a letöltési láz (rám sem), hogy kidobják a lejátszóikat, de a kínálat folyamatosan csökken. Érdekes módon a Wadia volt az egyik, amely az elismert márkanevek közül elsőként dobta az SACD formátumot, és nem épített erre lejátszót már évek óta.

Japán az egyetlen ország, amelyben a lemezek legnagyobb része SACD formátumban is kapható, és népszerűen el is kel a vásárlók körében. A japán cégek uralják az SACD lejátszó piacot nem csak a saját országukban. A TAD, az Esoteric (ez a cég még lemezeket is kiad), és persze a Luxman, amelyek megtalálhatók az amerikai piacon is. Az SACD mechanikák pedig szinte minden esetben japán gyártótól származnak.

A D-08u a Luxman SACD lejátszó kínálatának csúcsán helyezkedik el. A D-08 előd modellt váltotta fel, amelyet 2009-ben mutattak be. A D-08u kettős Burr-Brown PCM1792A csipet és a Luxman saját fejlesztésű LxDTM mechanikáját tartalmazza. A fiók csodálatosan csendben nyílik, és záródik, emellett a Luxman porvédelmet is ígér. Igaz, a mechanika nem gyors, ám tökéletes megjelenésű, a minőséget sugalló alumínium fiókkal. A lemez betöltés gomb megnyomása után 10-19 másodpercnek kell eltelnie a lejátszás tényleges megkezdéséig. Nem kibírhatatlan, de lehetne gyorsabb.

A fém távvezérlővel kiválasztható a hybrid lemezeken az SACD, vagy a CD réteg, de PCM, és DSD szűrő opciók átkapcsolása is lehetséges. A kijelzés nagyítható, ami praktikus, ha messziről nézi. A hátlap panelen RCA és XLR analóg kimenetet is talál. A beépített DAC egységet az USB-B, koaxiális, vagy optikai bemeneteken keresztül más készülékek digitális hangjeleinek analóggá alakítására is lehet használni. Az USB bemenet 32kHz, 44.1kHz, 48kHz, 88.2kHz, 96kHz, 176.4kHz, 192kHz, 352.8kHz és 384kHz (16, 24 és 32 bit) mintavételezést is támogat. Bár hallgattam fájlokat az USB bemenetre kötött számítógépről, a lejátszót elsősorban mind lemez lejátszó, azon belül is mint SACD, lejátszó értékelem ebben a bemutatóban.

Luxman-D-08u-cd-player-back

A készülék a mérlegen ötven fontot mutatott (22,5 kg) amely annak köszönhető, hogy a kisebb testvéreinél a D-05 és D-06-nál (35 font) sokkal nagyobb tápegysége van. A D-08u Luxman által közzétett specifikációi szinte megegyeznek a két alacsonyabb modellel, igaz, ezen kívül-belül látszik, hogy zászlóshajó. A tápegység például ebben a modellben fém lapokkal van elhatárolva a többi elektronikától. A hálózati IEC bemenet aljzat nem tartalmaz földelést, ennek nyílván a hanghoz van köze.

Az első szembeötlő dolog a D-08u általános megjelenése. A tradicionális megjelenésű Audio Research mellett úgy fest, mint egy csillagközi hajó. Természetesen ez nem egy tudományos fantasztikus írás, ezért semmiféle következtetést ne vonjon le belőle. A fém gombok érintése kellemes, és a fiók nyitás zajtalansága és lágysága elvarázsolt. Ilyen lágyan és csendben működő mechanikával még soha nem volt dolgom.

A sima működés aztán folytatódott a lejátszó hangjában is. Nem úgy volt lágy és sima, hogy dinamikát veszített. Hanem úgy, hogy lágysága az analóg lejátszók hangjával vetekedett. Ez a tulajdonság akár a betöltött lemez, akár a fájl alapú lejátszásnál is megmaradt. Ha egy szóval kellene jellemeznek a D-08u hangját, azt mondanám, folyékony. A sokszor meghallgatott zenéimet többféle formátumban meghallgattam rajta, és az SACD formátum előnye nyilvánvaló. A Mobile Fidelity új hybrid SACD lemeze Miles David Kind Of Blue (Mobile Fidelity UDSACD 2085) tökéletesen rávilágított erre a tényre. A nyitó részlet bele van égve a memóriámba, annyiféle formátumban hallgattam már az LP-től kezdve digitális lemezen át a letölthető formátumokig sokféle rendszeren. Az időzítés például a So What elején rendkívül kritikus. A bemutatás mód jelen esetben kiváló, ezt minden jazz rajongó szívesen bevállalná.

A lemez digitális verzióinak meghallgatásakor a D-08u tökéletesen tálalta a legnehezebb részeket is. Jól érezhető a hangszerek textúrája, és mérete. A Kind Of Blue zongora hangja általában problémát okoz más lejátszóknak, de a D-08u jól vette az akadályt. Jobb zongora hangot ezen a felvételen még soha nem hallottam, tekintetbe véve azt, hogy az összehasonlítás során az eredeti LP hangzásával mértem össze. A nyitó számokat egyébként kicsit élesebben vették fel és keverték a lemezre amit csak a második részben korrigált a hangmérnök. Frank Leico (hangmérnök) csekély mértékű zengést adott a hanghoz, mintegy édesség fokozásként. A klasszikus Red Book szigorúan tiltja azt, hogy hozzáadott effektekkel turbózzák a hangzást, ez azonban lélegzetelállítóra sikerült. Az SACD képes túlszínezés nélkül bemutatni az effektet, Leico kezének minden apró rezdülése meghallható a D-08u prezentációjában. Talán egy leheletnyit édesebb a hangzás, mint ahogy azt a hangmérnök képzelte.

Ahol a Luxman lejátszó igazi sikert ér el, és a többiek általában elbuknak, az a magasabb minőséget biztosító SACD réteg lejátszás. Ezen sokkal teltebb, teljesebb, és valóságosabb a SACD réteg ugyanazon lemez CD rétegével összehasonlítva. Tapasztalataim szerint a három dimenziós tér leképezése az SACD rétegről mintegy két és félszer jobb. Talán furcsának gondolja ezt a számszerű adatot, ám az élő felvételek hangszereinek visszaverődéseit figyeltem, ami jóval kevésbé észlelhető a CD rétegen.

Luxman-D-08u-cd-player-inside-1

A Kind Of Blue mellett természetesen más lemezeken is szembeötlő volt a különbség. A Mobile Fidelity, Audio Fidelity és az Analogue Productions lemezein a gyűjtők kiváló jazz és populáris muzsikákon élvezhetik a HD hangzást. A PentaTone és a Channel Classics kiadók széles kínálata – Amerikában népszerű kiadók – mellett a BIS, BSO Classics, CSO, DGG, Harmonia Mundi, Linn, Ondine, RCA és a Sony is rengeteg lemezt kínál amelyeken nem csak teoretikus az SACD előnye. Van mód tehát, hogy magasabb szintre emelje a tér ábrázolás, a gazdagabb hangzás, és a nagyzenekar bemutatójának élvezetét. A D-08u nem csak a CD rétegből hiányzó három dimenziós hangzás módját pótolta, de az orgona mélyebb hangjait is csodálatos részletességgel gazdagította.

Több SACD meghallgatása után arra a megállapításra jutottam, hogy a HD réteg minden esetben folyékonyabb, természetesebb hangzást biztosít. A hangszerek teste és a zenében elfoglalt pozíciója is élethűbb. Reiner Scheherazade [RCA 82876-66377-2], Fiedler kedvelt Offenbach Gaîté Parisienne [RCA 82876-66419-2] előadása mintha sokkal több bitet tartalmazott volna az SACD formátumon. Kleiber csodálatos élő felvétele Beethoven Symphony No. 7 [Orfeo C 700 051 B] egyenesen hangrobbanást idéz elő az SACD rétegről. Vivaldi La Stravaganza [Channel Classics CCS SA 19503] lemezén Rachel Podger hegedű szólóját volt alkalmam élőben is meghallgatni, és mondhatom, az élmény teljesen élethű. Veszélyes dolog a D-08u SACD hallgatás, mert a CD rétegre való visszatérés minden esetben hiányérzetet kelt.

Felmerül a kérdés, hogy a Luxman D-08u a legjobb hangú SACD lejátszó a piacon? Több mint ötszörös áron a dCS Vivaldi megveri, ám az más ligában játszik. Emellett a Vivaldi teljes setup négy egysége elfoglal egy egész HiFi állványt. Egy egységbe építve a Luxman olyan kiváló ár érték arányt képvisel, amit igen nehéz túlszárnyalni.

Ha tehát húszezer Dollár körüli áron szeretne egy jó lejátszót, a D-08u olyan szintű bemutatóra képes, ami meghaladja az árkategóriát. Természetesen néhány zene rajongónak semmi nem elég, ha digitális forrásról beszélünk. Kedvenc hasonlatommal élve, nyugodtan adja el a malibui nyaralóját, BMW-jét, vagy más drága autóját inkább, és egy jó hangzásra képes rendszer elé üljön be, az sokkal nagyobb élmény. Ezt akár a Luxman is képes biztosítani. Öt komoly rendszerrel hasonlítottam össze, és az eredményen még én is igencsak meglepődtem.

A legjobb talán az, hogy megmutathatja vele a barátainak, hogy mi minden rejtőzik az SACD rétegben, ami a CD fölé emeli. A lejátszó nem csak szépen szól, jól is néz ki, sőt az USB bemenetről használható DAC egysége sokoldalú felhasználás módot biztosít még a fájl alapú lejátszásra esküvők számára is.

A bemutatóban használt rendszer elemek:

  • Analog: Spiral Groove SG1.1 lemezjátszó Centroid hangkarral, Lyra Atlas sztereó és Titan i mono cartridg egységekkel, Nordost Valhalla 2 hangkar kábel, Audio Research Reference Phono 2 SE phono előerősítővel.
  • Előerősítő: Audio Research Reference 5 SE.
  • Erősítő: Audio Research Reference 150.
  • CD: Audio Research Reference CD7 CD player.
  • Hangfalak: Avalon Transcendent.
  • Kábelek: Nordost Valhalla 2 interkonnekt, hangszóró kábelek és tápkábelek.
  • Táp elosztó: Quantum QB8 AC-distributor Qx4 szűrő, Furutech GTX D-Rhodium csatlakozók.
  • Állvány: Stillpoints ESS Grid, Stillpoints Ultras és Ultra 5s.

Specifikáció:

http://www.theaudiobeat.com/equipment/luxman_d08u.htm

Írta: Dennis Davis, 2015 október 23

A debreceni üzlet 2019.05.24-28 között ZÁRVA.

Budapesti üzletünk zavartalanul üzemel!