Audio Research Reference 6 előerősítő bemutató

Mikor utoljára bemutatót írtam egy Audio Research készülékről, még az én hajam is sötétebb barna volt. 2001 januárjában teszteltem a VTM200 monoblokk végfokot. A hosszú kihagyás nem rajtam múlt, és most türelmetlenül várom a munkát. Sok minden történt azóta úgy az Audio Research, mint az én életemben. Remélem, a cég megőrizte a „legendás” hangzását.

Az Audio Research atyja William Z. Johnson 1970-ben alapította a cégét Minneapolis városában. (később átköltözött Plymouth Minnesota székhelyre). 41 évvel később Johnson 2011 december 10.-én elhunyt. 1994 augusztusában interjút adott a Stereophile magazinnak, amelyben kifejtette, hogy miért akarja az 1970-es évek elektroncsöves technológiáját visszahozni a high-end audió világába;

william-zane-johnson„Kipróbáltam a tranzisztort, ám az többféle kapcsolástechnika alkalmazása mellett sem tudott meggyőzni – nevezzük nevén: szörnyű volt. Később, mikor a FET megérkezett, ismét kísérletet tettem. Bár az eredmények biztatók voltak, a hangminőség még mindig nem felelt meg. Az eltelt évek alatt természetesen sokat javultak a félvezetők, ezért a bipoláris tranzisztorokat, és a FET-eket is bevontuk a tervezésbe. Mára már elmondható, hogy néhány félvezetős termékünk eléri a korai elektroncsöves darabok hangminőségét. Még mindig igaz, hogy ha egymás mellé teszünk egy elektroncsöves, és egy félvezetős készüléket, az elektroncsöves fog győzni… (Fiatalabb olvasóink számára egy kis történelem: Az Audio Research volt az a cég, aki mindig is a mérési adatok fölé helyezte a hallgatási teszteken elért eredményeket. Tette ezt annak ellenére, hogy akkoriban a bemutatók legfontosabb értékelési szempontja a mérési eredmény volt. – Michael Fremer). A napjainkban alkalmazott mérés technikák nem szükségszerűen mondanak bármit is a hangminőségről. Magától érthető emellett az is, hogy rossz mérési eredmények mellett nem lehet jó egy készülék hangja. Ám egyszerű belátni azt is, hogy pusztán a mérési adatokra hagyatkozva nem lehet kimondani, hogy jó hangú-e egy berendezés.”

2008-ban, három évvel a halála előtt Johnson eladta a cégét a Quadrivio olasz székhelyű magán befektető Fine Sounds nevű leány vállalkozásának, amely többek között a McIntosh Laboratories, a Sonus Faber, a Sumiko, és a Wadia Digital tulajdonosa is egyben. A Quadrivio eladta a Fine Sounds jogait a cég jelenlegi tulajdonosainak. Mauro Grange és Charlie Randall átnevezte a céget The McIntosh Group-ra. Az akvizíció jót tett az Audio Research cégnek, és a rajongóknak is.

Livio Cucuzza a McIntosh vezető formatervezője – Édesapja Olaszországban Audio Research dealer volt – újra tervezte a teljes Audio Research kínálat megjelenését. Modernizálta, de úgy hogy megtartotta a klasszikus Audio Research elemeket. Az eredmény, szerintem látványos, ám kissé „műanyag gombos” megjelenésre hajazó. A gombok természetesen nem műanyagból vannak, hanem felületkezelt fekete alumíniumból, amelyek gyártása igen bonyolult folyamat, ezért a tengerentúlról importálják. (amúgy az Audio Research készülékek szinte minden alkatrésze Made in USA, legtöbbjük Minnesota, és környékéről származó). A merész új megjelenés, vagy a korábbi kórházi műszerre hajazó design megítélése esztétikai kérdés. Nekem személy szerint az új megjelenés jobban tetszik. Az sokkal lényegesebb, hogy a Reference 5 SE alapokon nyugvó Reference 6 a fejlesztések ellenére is jelentős áremelkedés nélkül jelent meg a piacon.

Az Audio Research tervező csapatának vezetője egy 37 éve ott dolgozó veterán, Ward Fiebiger. Dennis Petrich, aki 2008 óta dolgozik ott, és Warren Gehl aki a márkanév hangzás felelőse is részt vett a fejlesztésében. Gehl a mai napig szem előtt tartja William Johnson alapszabályát; A jó mérési adatok még nem jelentik szükségszerűen azt, hogy a hang is jó lesz. Warren a mérnökökkel együttműködve segít minden modell finomhangolásában. Természetesen nem csak az új modellek fejlesztése a munkája, egyetlen Audio Research készülék sem hagyhatja el az áldása nélkül a gyárat, mindegyiket meghallgatja.

Rendszerbe illesztés:

Egy új komponens rendszerbe illesztése olyan, mint egy kiskutya befogadása. Néha úgy érzi az ember, mintha mindig is ott lett volna, máskor pedig hosszabb idő kell a beszoktatáshoz. Néhány berendezés telepítése azonnali javulást okozott, vagy legalább módosulást a perspektívában. Az eszközök cseréjével fokozható, vagy csökkenthető egy rendszer képessége, de az számomra igen lényeges, hogy kiegyenlített legyen a hangzás.

Az Acoustc Research szimmetrikus módban való rendszerbe illesztése olyan érzéssel töltött el, mintha a kiskutya tökéletesen jól nevelt lenne. Hangja eltért a referenciaként használt darTZeel NHB-18NS előerősítőmtől, ám annak beszerzési ára több mint a duplája volt. Néhány műsorszám meghallgatása után több pozitív érzést tapasztaltam, mint kellemetlent.

Audio-research_Reference-6_Előerősítő-front

A Reference 5SE-hez képest, amelyet 2011-ben mutattak be, a Reference 6 áramkörei komoly átalakításon mentek át. Mondhatnám úgy is, hogy gyakorlatilag minden megújult, fejlődött. Kezdve a sokkal masszívabb táptrafóval, folytatva a hangerő szabályzó áramkörökkel, és a továbbfejlesztett kondenzátorokkal. Az audió áramkörök csatornánként három darab 6H30 kettős triódát tartalmaznak, amelyek tápellátásáról egy 6H30, és egy 6550WE elektroncső gondoskodik.

Látszik rajta, hogy nagy figyelmet szenteltek az egyedi tervezésű alumínium házra. Az oldalpanelek is szokatlanul masszívak, ami nagyon jó, mert megóvják az elektronikát a vibrációtól.

A front panel két nagy forgató gombot kapott. A bal oldali a bemenet választó, a jobb oldali a hangerő. Nyolc bemenete van, amelyek átnevezhetők. A hangerő szabályzás 103 lépésben állítható. A forgató gombok között nagy fluorescent kijelző, és hat kis méretű nyomógomb kapott helyet.

A hátlapon négy pár szimmetrikus XLR, és RCA aszimmetrikus bemenet található. Két pár XLR és RCA kimenet, valamint egy pár felvétel kimenet található a nagy panelen. IR bemenet, 12V-os trigger kimenetek, RS232 csatlakozás segíti a rendszerbe illesztést. A csatlakozó elhelyezés olyan, hogy bármelyik méretű RCA dugó kényelmesen alkalmazható. A hátlap elrendezés kiváló, a csatlakozások könnyedén használhatók.

A menürendszer néhány egészen jól használható opciót kínál. A Reference 6 bemenetenként képes megjegyezni a hangerő beállítást, de lehetőség van arra is, hogy nulla hangerőtől lehessen fokozni a kívánt értékig kikapcsolás után. Megválaszthatja, hogy a bemenet megjelenítése számmal, vagy egyéni elnevezéssel történjen. Mivel a szoftver eltárolja a szintbeállításokat, a távvezérlővel rendkívül egyszerűvé válik a használat, illetve az A/B átkapcsolás.

Audio-research_Reference-6_Előerősítő_back

A kijelző akár a szoba legtávolabbi sarkából is jól olvasható. A csendesítés aktiválásakor a MUTE felirat jelenik meg. Ugyanígy a fázis, és mono üzemmódok kijelzése is egyértelmű. Csak néhány egyszerű kijelzés hiányozhat a mindennapi használat során, de azok hiánya nem meghatározó. Ami a telepítést, és a rendszerbe illesztést illeti, a Reference 6 teljes megelégedéssel töltött el.

Néhány old-school Audio Research fan biztosan előnyösebbnek tartaná a legendás SP-11 1980-as években alkalmazott gomb labirintusát. Napjainkban viszont a szoftver vezérlés lehetővé tette a front panel egyszerűsített elrendezését, amely ráadásul a jel utakat is lerövidíti.

Az alumínium távvezérlő szépen megmunkált, jó elrendezésű. Megtalálható rajta minden előlap gombon túl a balansz, a kijelző fényerősség, az elektroncső üzemóra kijelzés funkció is. A régi időkben ezt az adatot külön vezetni kellett, hogy megfelelő időpontban ki lehessen cserélni a csöveket. A jegyzet elvesztése után a csőcsere csak megérzésre működhetett.

Hang:

Néhányan úgy vélekednek, hogy az ideális előerősítő olyan mint egy vezeték darab, amely a jel módosítása nélkül csak felerősíti a megfelelő mértékű szintre a jeleket, és a kiválasztott kimenet felé továbbítja azokat. Megint mások – mint például én is – úgy tartják, hogy mindez a való életben kivitelezhetetlen, ezért a legjobb előerősítő az, amelyik a lehető legkevesebbet módosít a hangon, a rendszer többi eleme felé úgy tálalja, hogy azok hangzását kiegészítve egy rendszerként szóljanak szépen.

Ez lehet, hogy sérteni fogja a puristák érzékeny lelkét, akik az abszolút pontosságra esküsznek, de a hangzás megítélése mindenki számára egyéni dolog. Ennek ellenére, természetesen egy előerősítő legyen annyira széles sávú, lineáris, torzításmentes, és zajmentes amennyire csak lehet.

Lehet ezt egyáltalán mérni? Azokban a hónapokban, amit együtt töltöttem az Audio Research Reference 6-tal, az előerősítő pont azt mesélte el nekem, amit William Z. Johnson mondott 1994-ben. Mikor ezeket a sorokat írom, még nem tudtam, miként szerepelt a Reference 6 John Atkinson laboratóriumában. A frekvencia sávszélesség kivételesen nagy, 0,4 Hz – 200 kHz (+0, -3 dB) a szimmetrikus kimeneten, 200 kiloohmon, a torzítás 0,01% alatt volt 2V névleges kimeneti feszültségen, az áthallás csillapítás pedig 88 dB felett volt 1, és 10 kHz-en.

Már azon a forró augusztusi estén, amikor beépítettem a rendszerembe a Reference 6-ot. biztos voltam benne, hogy a mérési eredményekkel semmi probléma nem lesz. Lemezről lemezre haladva ez előerősítő tudatta velem, hogy a zeneiség, és az érzelmek, amik a barázdába vannak zárva, elektronikusan is tolmácsolhatók.

Úgy terveztem, hogy a hallgatási teszten a Reference 6-ot összehasonlítom az én darTZeel NHB-18NS előerősítőmmel, hogy ráérezzek az átvitel, a színpadképzés, a tonalitás, és a többi jellemző különbségére. Ám ezeket a terveket háttérbe szorította az, ahogy az Audio Research a zene ritmusát követte minden hangszeren, és olyan rejtett szonikus nüanszokat fedett fel a lemezeimen, amelyeket korábban túl vékonynak hallottam. Nagyon felette áll az elektroncsöves készülékek általános középkategóriájának. Teljesen eltávolodott a kategória szokásos röfögésétől, finoman csomagolva nyújtotta egy kategória felső részén elhelyezkedő készülék bemutatóját. Egyáltalán nem ezt vártam.

Az első album Eno Another Green World (UK LP, Polydor Deluxe 2302 069), személyes kedvencem, mert késő nyári hangulatot áraszt. Eno több hangszeren játszik az In Dark Trees című számban, például egy ütős szintetizátoron, amelynek hangja egy kutya ugatásához hasonlít. Az elém táruló bemutatót még soha nem hallottam ennyire kerek egésznek, precíznek, és befejezettnek. A három dimenziós tér kissé mintha előre-hátra mozogna, a hangszer hangok intenzitásának függvényében. Ez enyhén szólva meglepett, mert ezt a lemezt már 41 éve rendszeresen hallgatom.

A felvétel meghallgatása után leginkább a bemutató perspektívájának korrektsége tűnt fel. Különösen a mélyhangok meghatározása, és a középtartomány felbontása lepett meg, amely néhány korábban soha nem hallott részletet fedett fel. Eno hangja meggyőző kerekséggel szólalt meg egy háromdimenziós buborék közepén.

Rendkívül érdekes volt az, hogy bár a Reference 6 kevésbé volt dinamikus, kevésbé volt részletező, áttekinthető, vagy telt a darTZeel hangjához képest (ez utóbbi több mint kétszer drágább), mégis kivételes, higgadt módon tárta elém az összes felvételt, ráadásul olyan zeneileg fontos információkkal fűszerezte, amelyek általában hiányoznak a kategória szokásos ellenőrző listájáról.

Ahogy tíz ember tízféle módon fogja ugyanazt a zenei élményt értékelni, az audió komponensek is eltérő módon prezentálják azt. Néhányan pontosabban meg tudják fogalmazni a véleményüket, mások nem. Alig néhány képes arra, hogy felfedje a zenében rejtőző apró részleteket.

Azok a komponensek, amelyek túl sok mindent elfednek, hiába szép a hangjuk első hallásra, rövid időn belül unalmassá válnak. (több csillogó hangú cartridge pont ilyen hatással lehet a zenére). Mások görcsös igyekezettel próbálják az összes részletet megmutatni, olyan levegőssé és kristály tisztává téve azokat, hogy az már fárasztó. A Mobile Fidelity Sound Lab egyik Pink Floyd lemez kiadása jó példa erre. Az Atom Heart Mother (LP, MFSL 1-202) a MoFi új kiadása. A régi lemez jelölése LP, Pink Floyd/Parlophone PFRLP5, és harsány címkén hirdeti, hogy “REMASTERED FROM THE ORIGINAL ANALOGUE TAPES BY JAMES GUTHRIE, JOEL PLANTE AND BERNIE GRUNDMAN.” A Pink Floyd Records kiadás hangja homályos, életlen, de tonálisan ideális, és koherens. A MoFi kiadás hangja csillogó, és túlságosan ízekre szedett.

A Reference 6 kivételesen jól kezelte az időzítést a teljes tartományon. Minden időben érkezett, és nem tartott tovább a kelleténél. Hibátlan háromdimenziós térben jelenítette meg a bonyolult struktúrákat, elszíneződés nélkül, megfelelő tömörséggel. Ha szereti a húsos hangzást, a Reference 6 kifejezetten ragadozóknak ajánlott. A középtartományon buja, anélkül, hogy megfojtaná a felső közép, és alsó magas tartományt. Ehelyett inkább előtérbe tolja azokat, így a hangja édes, tiszta, hihető marad.

Audio-research_Reference-6_Előerősítő_belső

Megfelelő felvételen a színpad mély, a hangszerek hangja jól rétegződik a térben. A Pure Pleasure néhány újdonság vinyl megjelenése gyanúsan digitálisnak hatott – nem tonálisan, hanem térbeli elrendezését tekintve. Ez teljesen tisztán hallható volt, mikor a Reference 6 hangját a darTZeel jellegzetességeivel vetettem össze. A legjobban a Pure Pleasure Paul Desmond, Desmond Blue telt, és népszerű művében észlelhető. A vendég gitáros Jim Hall volt, és 1962-ben a Ray Hall-ban rögzítették (LP, RCA Living Stereo/Pure Pleasure LSP-2438). Az eredeti LP a New York Webster Hall hatalmas levegős színpadát töltötte be úgy, hogy Desmond, és Hall jól fókuszált módon elől állnak. Az átdolgozott kiadáson nincs térérzet. Sík a kép, húrok és az előadók felemelkedtek. (fázis inkoherenciának tűnik). A Reference 6-ot hallgatva minderre fény derült, sőt kihallható a különbség Nina Simeone első 1957-es Little Girl Blue (LP, Bethlehem/Pure Pleasure BCP 6028) lemezén. Ez egy nagyszerű anyag, de melegen javasolt belőle az Analogue Productions (AAPJ 083) sztereó átdolgozása, amelyet az eredeti analóg szalagról vágtak.

Clash London Calling című jól ismert számát akár az eredeti LP-ről (CLASH3), akár CD-ről hallgatva a Reference 6 egy kicsit csökkentette a legmagasabb tartomány. Ez az album rendszerint karcosan cseng-bong, és húsos. Jelen esetben a hangok kiegyensúlyozottabbnak tűntek a valóságosnál. Soha nem hallottam még Joe Strummer hangját ennyire strummerisnek, vagy Mick Jones kíséretét ennyire jonesnek, emellett a mód, ahogy az ARC mindent a helyére tett időben és térben alárakva a masszív alsó tartományt, mégis igaznak hangzott. A Reference 6 egyértelműen jót mutat a rock and roll stílusában, annak ellenére, hogy a magas tartománya udvariasabb néhány digittel a kelleténél.

A Reference 6 készen áll a klasszikusokra is. Az Electronic Recording Campany Brams Violin Concerto lemezén Leonyid Kogant, és Kyrill Kondrasint kíséri a Philharmonia Orchestra nagyzenekara (EMI SAX 2307/Electric Recording Company ERC027). A lemez első 1960-as kiadását nemrégiben adták el a eBay-en 889 Dollárért, de néhány évvel korábban egy másolat még 1236 Dollárért került egy gyűjtő birtokába. Az ERC 300 nyomatos sorozata darabonként 450 Fontért (valahol 585 Dollár környéke) kelt el belőle. A híres lemez lejátszásakor a Reference 6 veszített a levegősségéből, de a hegedűk harmonikus struktúrája, és a nagyzenekar hangja eléggé lenyűgözött ahhoz, hogy feledjem ezt a kis hiányosságot.

Audio-research_Reference-6_Előerősítő_belső-1

Összefoglalás

Az Audio Research a hírnevét az elektroncsöves előerősítőkkel alapozta meg. A bemutatókban évek óta olvastam a termékeikről, de csak nagyon régen volt hozzá szerencsém, és nem volt alkalmam arra, hogy kövessem a márka változásait. Egy barátom, akinek van egy Reference 5 SE erősítője azt mondja, hogy a legfőbb hangzás jellemzők megegyeznek. Hiszek neki. A Reference 6 sok örömöt okozott nekem. A rendszerbe illesztése után rögtön beleszerettem a sok jó tulajdonságába, amelyek bőven elhomályosították a hiányosságokat.

A Reference 6 zenére épült. Kétségem sincs afelől, hogy a hangja hasonlít az általam 2000 szeptemberében tesztelt Reference 2-höz. Akkoriban az 9995 Dollárba került. Az inflációval számolva napjainkban ez 13.979 Dollár lenne, amely csak 21 Dollárral tér el a Reference 6 jelenlegi árától. Mikor újra elolvastam a Reference 2-ről írt bemutatómat, tényleg nagyon hasonló hangzás jellegzetességeket mutatott. A Reference 2 hosszú ideig működött a rendszeremben, de magabiztosan kijelenthetem, hogy a Reference 6 minden szempontból jobb. Úgy az alsó, és felső tartomány integrálásában, mint a részletek bemutatásában. Ergonómia szempontjából pedig a Reference 6 teljesen más világ.

Feltűnt a régi teszt olvasásakor, amit a Reference 2 esetében is leírtam, hogy a Reference 6 olyan kommunikációs képességgel bír, amit hallania kell, hogy megértse. A szokásos hangzás ellenőrző műsorszám listán kívül is nagyon jó munkát végzett nálam, és ezeket a tulajdonságokat tényleg nem lehet méréssel kimutatni. William Z. Johnsonnak igaza volt.

Specifikáció: Audio Research Reference 6

Forrás:Stereophile Magazine, Írta: Michael Fremer 2016 november 23

A debreceni üzlet 2019.05.24-28 között ZÁRVA.

Budapesti üzletünk zavartalanul üzemel!