T+A PA2000R – a klasszi(ku)s

A 2016-os év jól indult, napsütés, hó, és egy fantasztikus páros a T+A „R” sorozatából, melyek közül először az integrált erősítőt szeretném bemutatni. A szerény külső ne tévesszen meg senkit, ez egy igazi „nagyvad”, akár a teljesítményéről, akár a hangjáról legyen szó.

Az „R” széria története egészen 1992-ig nyúlik vissza, ezzel ma a T+A leghosszabban gyártott sorozatának számít. Sokat megőriztek a múlt századi dizájnból, talán ezért érezni egy kicsit szerénynek és visszafogottnak a külső megjelenését – első látásra. A sok, és finoman megmunkált alumínium, az átgondolt, letisztult dizájn, a pontos illesztések és a működés finomsága azonban hamar háttérbe szorítja az ember örök megújulásra vágyó énjét, és már felül is kerekedett az tradíciók, az értékállóság tisztelete, elismerése. Van ebben igazság, amivel ha előbb nem, akkor eladáskor szembesül az ember, ha egyáltalán eljut odáig.

A T+A tökéletességre való törekvése a készülék minden részletében megjelenik, az arányok, a felületek minősége, a kezelőszervek működése egytől egyig hibátlan. A felhasználó pedig elégedett, nincs keserű szájíz, csak elismerő pillantások. A lapos kialakítás ellenére tekintélyes tömegű darab, amit egészen biztosan nem a hálózati transzformátornak köszönhet (merthogy olyan nincs benne), talán inkább a vaskos – néhol 10 mm-es vastagságú – alumínium elemek okozzák. A szintén vastag – 4mm-es – alu fedőlap közepén kör alakú akril lemezzel takart nyíláson át, szétszerelés nélkül is vethetünk egy pillantást a belső alkatrészekre, látható a szerelés minősége. Hibátlan, mint ahogy a csatlakozó sort magába foglaló hátlap is. A fekete alu lemezen sok-sok aranyló, csillogó aljzat sorakozik. Balról három pár RCA bemenet a legjobb minőségű (single) aranyozott fajtából, a harmadik fölött egy földelő kábelt fogadó csavar. Igen, ide csatlakozhat az analóg lemezjátszó, amennyiben az opcionálisan választható MM vagy MC phono modult megvásároljuk hozzá. Ha már high-end, nem maradhat el a szimmetrikus csatlakozás sem, 3 pár XLR aljzat azt hiszem bőségesen elegendő lesz, bármilyen rendszerbe is kerüljön. A Pre-out RCA hüvelyei következnek (ha csak előfokként használjuk, a végfokokat ki tudjuk kapcsolni) majd a LAN aljzat és a rendszerkontroll interfész csatlakozásai. A sort a hangszóró kimenet mutatós (szorítós) aljzatai zárják, a készülékhez méltó kivitelben.

Ahogy az lenni szokott, az innovatív műszaki megoldások egy-két év elteltével a csúcs szériából egyre lejjebb vándorolnak, így aztán a PA2000R elő és végfokozata is „hozzájutott” a T+A HV (High Voltage) kapcsolástechnikájához. A dolog lényege a magas tápfeszültség szint, ami a diszkrét elemekből épített erősítő fokozatoknak kivételes átviteli jellemzőket biztosít. A lineáris szakaszban működő tranzisztorok nagyon tiszta, torzítatlan hanggal hálálják meg a ’törődést’, a jelemelkedési sebesség értéke pedig nagyon impozáns, 60V/ms. A PA2000R végtranzisztorai (NJL3281D és NJL1302D) kifejezetten high-end célra fejlesztett eszközök, 3 helyett 5 lábú tokozással, a T+A által bemérve, és gondosan párba válogatva (a tokozáson ceruzával jelölve a mért béta érték). 15A és 200W határértékekkel és egy beépített ’bias’ diódával készülnek, így a hőmérséklet-változások okozta munkaponti eltolódást könnyebb korrigálni, magyarul a végfok torzítása a terheléstől (kivezérléstől) függetlenül nagyon alacsony marad. Áramköri kivitelezése példás, sőt szemet gyönyörködtető.

Hozzáértő szemnek rengeteg apró – de annál fontosabb műszaki megoldás mutatja, hogy a T+A műszaki megközelítése maximalista, a felhasznált alkatrészek pedig mindenütt a lehető legjobbak, ami ma egyáltalán elérhető. A magas és tiszta, gondosan szűrt egyenfeszültséget a belső terület jó egyharmadát elfoglaló kapcsolóüzemű táp állítja elő, a magas kimeneti teljesítmény (100/200/300W 8/4/2 Ohmon) ellenére így fért bele ebbe a relatív lapos házba az erősítő. Bár jómagam a bevált, egyszerű megoldások híve vagyok (pl. túlméretezett EI magos trafó), a kapcsolóüzemű tápok audio alkalmasságát már több neves gyártó bizonyította, a LINN pl. odáig jutott, hogy hagyományos trafós megoldást egyáltalán nem kínál.
A pufferkondik kicsik, de két hatos csoportban közel 60.000 uF kapacitást tesznek ki, ami több, mint elegendő ehhez a teljesítményhez. Középen jókora hűtőborda húzódik, alatta perforált a fenéklemez, felette viszont nem tud kijutni a levegő, csak egy szűkebb résen jobb oldalt, hátul, ventilátor segítségével. Ismertetőjében ugyan nem utalnak rá, de biztosra vehető, hogy az aktív hűtésre szintén a hőegyensúly érdekében esett a választás, egy óra után kellemes meleget sugároz magából a komplett készülékház. A ventilátor nagyon csendes, működése észrevétlen.

A high-end jegyében fokozatkapcsolós hangerőszabályozóval szerelik, a működtetés pedig analóg módon, klasszikus forgatógomb használatával (és persze távszabályzóról) is lehetséges, közben vidáman kattogó hangok érkeznek a készülék belsejéből, a fokozat reléi felől. Nem kérdés, hogy a hangminőség szempontjából ez az egyik legjobb megoldás, és a T+A figyelmet fordított arra is, hogy a fokozatok közötti lépések ne legyenek nagyok, finoman lehessen növelni/csökkenteni a hangerőt, 0 állásban pedig a hangszóróvédelem reléje meg is szakítja a kimenetet.

A PA2000R fejlett vezérlő elektronikával rendelkezik, ami az előbb említett hangerő szabályzási funkción kívül további feladatokat is ellát, kezelni egy menü rendszerből tudjuk, a halvány zöld fényű pontmátrix kijelzőn navigálva. Módunk van a bemenetek konfigurálására, elnevezésére, a kijelző jellemzőinek beállítására, a hálózati kapcsolat paraméterezésére, stb. Hangszínszabályzásra (mély/magas/loudness) annak ellenére van lehetőség, hogy az audiofil eszközökön ez meglehetősen ritka. A német mérnöki szemlélet azonban úgy tűnik, szembe megy az ortodox hifisták elutasító hozzáállásával, és lehetőséget ad a korrekcióra, amennyiben az a felhasználó szükségesnek tartja. Ez a szolgáltatás ki/be kapcsolható, csak bekapcsolt állapotban és a korrekció mértékének kiválasztása után módosítja a frekvenciamenetet.

Visszatérve a kijelzőre, szép nagy karakterekkel informál a kiválasztott bemenetről, a hangerő beállításáról, és alul, vízszintesen futófényes „VU meter”, vagyis kivezérlés mérő mutatja a kimenetre küldött teljesítmény-szintet. Szobahangerőn nem túl látványos – tekintve, hogy a nagy csúcsteljesítményhez képest ilyenkor csak egy-két jelentéktelen wattocska jut el a hangszórók tekercséig – de ha jobban megzavarjuk a hangszórókat, mindjárt élénkebben lüktet.

Az erősítőhöz járó távvezérlő az egész rendszert kezeli, így aki a szériából választ hozzá lejátszót (MP 2000 R) egy kézből irányíthatja mindkét készüléket. Kivitelben amúgy a CA távokhoz hasonló, masszív, alu burkolatú darab, a fontosabb funkciókat elkülönítve találjuk, vagy színes gombokkal kiemelve, így aztán gyorsan hozzászokik az ember.

Gyakran találkozni a hangminőséggel összefüggő, be nem váltott gyártói ígéretekkel, ezért az ember mindig fenntartással kezeli ezeket. Másfelől volt szerencsém a T+A HV sorozatának produkciójába belehallgatni a forgalmazó bemutatótermében, ami bizony elégedett mosolyt csalt az arcomra akkor. A PA 2000 R – nyilván kevésbé kifinomult módon – de ugyanarra a kapcsolástechnikára, és komoly tápegységre épül, nem is okoz meglepetést a nagytestvérhez hasonló karakter. Bő másfél hétig járattam napközben órákon keresztül, a Klassik Radio-t hallgatva, többnyire háttérzeneként, de egy-egy érdekesebb felvétel erejéig a hangszórók elé ülve, hangja eközben napról napra jobbnak tűnt, talán a bejáratás miatt, vagy, mert a rendszer egyre inkább összeérett.
Rendkívül tisztán, hatalmas levegővel zenél, olyan könnyed stílusban, mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne. Nem érezteti bőséges tartalékait, de ahogy tekerem feljebb a hangerőt, vidáman teljesíti a parancsot. A hangerőn kívül semmi sem változik, nagy kivezérlés mellett is megtartja az egyensúlyt, tisztán, lazán, minden részletre odafigyelve zenél. Hangjának nincs könnyen megfogalmazható jellege, se nem hűvös, se nem meleg, nem agresszív, de nem is lapos, pont olyan, amilyennek lennie kell: természetes, világos, semleges. Szerencsére mentes a néhány high-end berendezésre jellemző válogatósságtól is, a kevésbé jó, ill. „kopottabb” felvételek ugyanúgy élvezhetők – a maguk korlátai mellett – mint a „kihegyezett” audiofil demo trackek, ettől aztán hamar mosoly húzódik a hallgató szájára.
Klasszikus zenén a finom felbontása és természetessége hiteles hangszerhangokat eredményez, ráadásul semmi sem mosódik össze, mivel gondosan felépíti a színpadot. Az egész előadást áthatja valami ünnepélyes jelleg, ami mindvégig megmarad. Ritkán hallani ennyire szép hegedű hangot, szinte előttem van, ahogy a vonó végigcsúszik a húron, a legapróbb rezzenésig. Van, hogy a túl sok részlet zavaróan hat, itt most – talán a pontosság miatt – hihetetlen élményt ad. A kórus megszólaltatása tovább erősíti bennem az érzést, a T+A klasszikus zenére termett, jó adag érzelem érkezik a hangszórók színpad felől. A tér kitágult, az előbbi felvételnél érezhetően nagyobb teremben vették fel, közelről mikrofonozva. Közép és magas tartománya hihetetlenül tiszta, és aprólékosan kidolgozott, a mélyek is szépen megformáltak, megfogottak.
Pat Metheny gyönyörű gitárjátékát (And I Love Her- The Beatles feldolgozás) meghallgatni a Dali demólemezről mindig élmény, az olcsóbb rendszerek is ’megtáltosodnak’ tőle, a T+A-t pedig a mennybe emeli. Nehéz rá szavakat találni, nagyon, nagyon közel van az élő előadáshoz.
Jazzen nekem a fentiek fényében hiányzik egy kis agilitás az alsó tartományból, a dobok lehetnének kicsit erőteljesebbek, agresszívabbak. Hangszerhangjai, színpada, felbontása itt is zseniális, a szaxofon hátborzongatóan realisztikus. Képes a „káoszban” rendet tartani, minden a helyén, neszekkel, zörejekkel és sóhajokkal együtt.
Slágerzenével nem kínoztam, de, hogy a könnyebb műfajból is legyen valami, elindítottam a Crowded House – Weather With You c. felvételét. A 90’-es évek elejének nagy slágerét ma is élvezettel hallgatom, persze ebben a T+A azért erősen benne van. Soha nem hallott hangszerek tűnnek fel a távolból (talán konga dob), szép hosszan kitartó csilingelések, levegős, hangulatos jellegű előadásban. Mindjárt elő is kerül még néhány dal ebből a stílusból…
A Metallica örökzöldje maradt a végére, a Nothing Else Matters. Nagyszerű, szépen megformált az elektromos gitár, ott a basszus is a háttérben, ahogy kell, a dob belépése viszont lehetne kicsit zúzósabb. Kicsit finomkodó, mindazonáltal sodró, magával ragadó élmény, remekül közvetíti az érzelmeket, pazar a dalt lezáró gitár szóló.

A T+A 5000 Eurós integrált erősítője vitathatatlanul a high-end világába repít. A sokak agyába beégett precíz, technikai jellegű „tipikus német hang” nem jellemző rá, inkább a csöves erősítőkkel szerzett élményeket juttatta eszembe. Az érzelmek és a hangulat közvetítése, valamint a középtartomány tisztasága olyan, mint amit a néhány wattos triódás SE modellek tudnak, hozzájuk hasonlóan a PA2000R számára is a klasszikus zene a „hazai pálya”, azonban neki nem esik nehezére nagyobb, többutas állódobozok meghajtása sem. Letisztult, „időtlen” megjelenése, precíz kidolgozása újabb érvek mellette, szóval, ha erősítőt keresel ebben a kategóriában, az Audiophile Szalonba mindenképpen látogass el egy demóra.

Specifikáció

Forrás:[www.hangzasvilag.hu]

A debreceni üzlet 2019.05.24-28 között ZÁRVA.

Budapesti üzletünk zavartalanul üzemel!