Sonus Faber Chameleon B – A kis színes

Miután a Sonus Faber harminc évig klasszikus külsejű és hangzású modellekkel hódított és szerzett világhírt magának most a vadonatúj Chameleon sorozattal nem kis feladatra vállalkozott, úgy próbált meg egy sorozatnyi „vérfrissítést” végrehajtani, hogy mindeközben a márkára jellemző legfőbb értékeket is megőrizze. Elnézve a nálam lévő kis Chameleon B-t, a feladat úgy tűnik sikerült neki.

A hi-fi és házi-mozi rendszerek építéséhez egyaránt ideális Chameleon modellek izgalmas, színes és egyszerre modern és klasszikus külsejükkel afféle kortárs műalkotásként egyértelműen a fiatalságot, vagyis a potenciális új audiofileket célozták meg, így nem véletlenül kerültek a gyártó belépő kategóriájába, hogy lehetőleg ők is meg tudják fizetni őket. Az új modellek megjelenésekor a Sonus Faber egyértelműen jelezte is, hogy a Chameleon sorozattal az eddiginél jóval szélesebb réteget kíván megszólítani és elérni és ennek a stratégiának a populáris design mellett természetesen a kedvező ár is részét képezi.

A lényegileg az összes eddigi Sonus Faber modelltől radikálisan eltérő, határozott és erőteljes vonalvezetésű Chameleon típusok legfőbb jellegzetességei a hangsugárzók nevét is inspiráló cserélhető színes oldallapok, amelyek révén a dobozok tényleg úgy változtathatják a színűket, mint a névadó hüllőfajta. Apropó, színek! Eddig a Sonus Faber színvilág kizárólag dió, grafit és fényes fekete hangsugárzókból állt, a legmerészebb kilengést pedig a fehér Toy modellek jelentették. Ehhez képest a Chameleon sorozat modelljei fehér, fekete, piros, narancssárga, metál szürke valamint metál kék színekben pompáznak, ami valóban egészen újszerű érzet a klasszikus iskola nagymesterétől. Formailag a Chameleon modellek szintén újszerűnek mondhatók, hiszen a Chameleon B például az eddigi hasáb vagy ívelt lantformáktól eltérően profilból kissé összenyomott trapéz alakú, párhuzamosokat vagy merőlegeseket pedig elvétve sem találunk rajta, ami az állóhullámok kialakulásának megakadályozása szempontjából is szerencsés dolog.

A Chameleon hangsugárzók Olaszországban, a Sonus Faber saját üzemében készülnek, a felhasznált igényes alkatelemeket nívós európai beszállítóktól vásárolják hozzájuk. A hangszórókat a Sonus Faber tervei alapján készítik neves európai hangszórógyártók, a félkészen érkező típusokon azonban az olaszok végzik el az utolsó simításokat, melyek így abszolút titkosak maradnak. A sorozat legkisebb modelljének, a Chameleon B állványos hangsugárzónak a hangszórókészlete 29 mm-es dóm tweeterből és 15 cm-es hőkezelt polipropilén membrános mély/középsugárzóból áll, a hangszórók a fekete bőrrel rendkívül jól harmonizáló elegáns alumínium kerettel rendelkeznek. Hátlapjukon kettős csatlakozó terminál szett található, míg a reflex-nyílásuk lefelé nyílik, így a doboz természetesen egy megemelt, gumírozott alsó borítással ellátott íves talapzaton áll, hogy a kiáramló levegő útja szabad legyen. A gyártótól megszokott módon a hangsugárzókhoz speciálisan hozzájuk tervezett elegáns állványok is vásárolhatók, melyek designban abszolút passzolnak a dobozokhoz és mechanikailag is tökéletes körülményeket teremtenek hangzásbeli tudományuk maximális kiaknázásához.

A Chameleon B meghallgatásának egyik legfőbb kérdése, hogy vajon az új, színes és modern designhoz mennyiben párosul újszerű hangzás? A gyártó az eddigi 30 évben a legfőbb csapásirányt tekintve, meglehetősen hasonló hangvételű hangsugárzókat készített, amelyeknél már látatlanban is nagyjából sejtettük, hogy mire lehet majd számítani, kivéve persze az új Extremát, ami a nevéhez hűen radikálisan más irányból közelítette meg a zenét.
Nos, a kis Chameleon esetében ennyire komoly „kilengésről” azért nincsen szó, azonban a hangsugárzót érezhetően úgy hangolták, hogy a pop-rock műfajokon, valamint a filmeken is kitárulkozóbb és izgalmasabb hangja legyen, mint a leginkább klasszikusokra kihegyezett márkatársainak. A jól megoldott lefelé nyíló bassz-reflex rendszer szintén nagyon telitalálatnak bizonyult; a kisdoboz testes, dinamikus és erőteljes mélyeket tud megszólaltatni, miközben lényegileg mindegy, hogy hova helyezzük el. Nem zavarja a hátsó falak esetleges közelsége, mint a rear bassz-reflex modelleket és nagy hangerőn sem pöfög az arcunkba, mint egyes front-reflex típusok. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy így működik a vágyak netovábbja, az Aida is.)


Az ilyen-olyan karakterbeli változások dacára azért a Chameleon is megőrizte a márka barátságos, kellemes és szívhez szóló jellegét, csak éppen egy újszerű frissességgel ruházta fel. A jazz muzsikák laza és oldott hangulatban, nyitott, levegős magasakkal és közepekkel szólalnak meg, a basszusról pedig ismét csak lelkendezni tudok: pontos, testes, gyors, olyan, mintha egy mini szub-woofer lenne beépítve a dobozkába. Az élő felvétel pezsgő hangulatát remekül adja vissza, mindenki nagyon élvezi, amit csinál, és ez az érzés a hallgatóságra is nagyon gyorsan átragad. Mindenféle műfajon nagyon tetszik a barátságosság és a fesztelenség jól eltalált keveréke, és az, ahogyan a kis dobozkákból végtelen könnyedséggel áramlanak a hangok, mint például a latinos hangulatú gitármuzsikán, amelyen emellett a részletező készségének és az atmoszférateremtő képességének magas fokáról is meggyőződhetünk.
A klasszikus műfajokat a megszokott Sonus Faber karakternél egy kicsit színesebben tálalja, ami miatt a zenéjét talán a koncerttermeket ritkábban látogató közönség is jobban élvezi, de persze azok sem fognak fanyalogni tőle, akik jobban képben vannak az akusztikus hangszerek hangjának valódi jellegével kapcsolatban. Ezeknél a muzsikáknál a megszólalás hitelességét és érzelmességét tekintve kapunk némi ízelítőt a drágább Venere és Olympica kisdobozok hangjából, amit a Chameleon a rá jellemző kissé színesebb, szórakoztató karakterrel fejel meg.

Ugyanezen jellege miatt a pop és rock muzsikákon is nagyon otthonosan érzi magát, zene és elektronikai környezet függvényében pedig akár még jó értelemben véve sziporkázó is tud lenni, és egyetlen pillanatig sem érezzük úgy, hogy ezeket a műfajokat másodrendűként kezelné, vagy csak kötelességből szólaltatná meg. A basszus szekció ezúttal is remekül működik, a dobozka még energikusabb zenéknél, jobban felhangosítva is jól bírja az iramot. TV műsorokat és filmeket nézve (hallgatva) két dolgot emelnék ki legfőképpen: a beszédhangok valódiságát, árnyaltságát és sokszínűségét, valamint a különféle mozifilmek hangulatának megragadását, ami előrevetíti, hogy a Chameleon házi-mozi szett hallgatása is nagy élmény lehet.

Az új Chameleon sorozat legkisebb doboza a márka klasszikus erényeinek megtartása mellett sok tekintetben valóban új színeket hozott a Sonus Faber világba, hogy egy újabb réteggel ismertesse és szerettesse meg az ilyen módon meg többek számára fogyaszthatóbbá tett minőségi hangzást. A gyártó többi modelljéhez hasonlóan a tartalom és a forma nála is tökéletesen összhangban van, ránézünk, és amikor meghallgatjuk, pontosan azt kapjuk, amit a külseje alapján vártunk – minőségi, színes, ötletes és egy kicsit bohókás hangzást, ami sokunk szívéhez egyből megtalálja az utat.

A Chameleon B és persze a többi Chameleon modell elsődleges burkolata a fekete színű bőr, melyet az oldallapokon az Olympica hangsugárzókról ismerős kerettel szegélyeznek. Ezekbe a keretekbe kerülnek a már említett színes oldallapok, amelyek, a későbbiekben tetszés szerint ki is cserélhetők másikra, a fényes fémlapocskába gravírozott márkanév pedig az oldallapok kivágásain keresztül látható. Az izgalmas és rafinált konstrukció minden ízében átgondolt és ötletes, egyértelműen jelezve, hogy olyan tervezőktől származik, akiknek a formatervezés a kisujjukban van.

Specifikáció

Forrás:[www.hifipiac.hu]

error: Figyelmeztetés: Védett tartalom!