Cambridge CXU – HFP Online Teszt

Egyetlen univerzális lejátszója mellé megérkezett a CX sorozatba tartozó BD modell is, nemes egyszerűséggel CXU megjelöléssel. Az új modell küllemben és műszakilag is változott a 752-höz képest, következetes modellfejlesztés eredménye az a konstrukció, amit augusztusban alkalmunk nyílt alaposabban is megismerni.

A 752BD kitűnő készülék, aki használja, vagy volt alkalma kipróbálni, mind azon a véleményen van, hogy kategóriájában ott van a topon, most házon belül kapott konkurenciát. Ha érhette jogos kritika 752-est, azt csak a design és a szolgáltatások tekintetében lehetett megfogalmazni, amúgy hardveresen és szoftveresen egyaránt kiváló konstrukciónak bizonyult. Nem vinkáolt hát ok arra, hogy merőben újat alkossanak.
A CX széria általunk is többször magasztalt formaterve, kivitele, modernebb és finomabb kidolgozású, amire egy prémium kategóriába szánt modellnek szüksége is van. Középen elhelyezett lemezmeghajtója és kijelzője a szálhúzott alu előlappal tökéletes síkot alkot, amit csak néhány apró gomb, és az elhagyhatatlan előlapi USB, valamint MHL HDMI aljzat tör meg némileg, de nem zavaróan. A készülékház rezgéscsillapított, ugyanúgy, mint ahogy az erősítő, vagy a hálózati lejátszó esetében is, itt azonban a pontosabb kiolvasás érdekében hatása erőteljesebben jelentkezik. Hátlapján megtalálunk minden olyan csatlakozást, amire egyáltalán szükségünk lehet, szép, sárgán csillogó – aranyozott – kivitelben. (2 HDMI kimente közül az egyik ARC-s)

Több főegység – apróbb finomításoktól eltekintve – változatlanul került át a 752-ből. Megtartották az 5 szeparált Wolfson WM8740 DAC-ot, amely egyáltalán nem számított megszokott „extra felszereltségnek” 2014-ben, mint ahogy ma sem az, a kiváló hangminőséghez – sztereoban és házimozin is – sokat tesz hozzá. Változatlanul került át az Analog Devices upsamplere is (24 bit / 192 kHz) a Cambridge által fejlesztett ATF-el (Adaptive Time Filtering), így aztán az összes csatornán élvezhetjük a HD hangzást forrástól függetlenül. A dedikált sztereo kimenetek és a video áramkörök sztereo módban történő lekapcsolása jelzi, hogy a Cambridge a CD játszóként történő alkalmazást bizony komolyan gondolja.

A változatlan hardverkomponensek felsorolása helyett inkább nézzük mi változott. A legbátrabb húzás a Cambridge részéről a Marvel QDEO video processzor nyugdíjazása volt, bár ugyanezt a Cambridge legnagyobb konkurense már egy éve megtette, és úgy tűnik nem érintette hátrányosan az eladásokat. A QDEO minősége vitán felül áll, a jelenlegi megjelenítők határait feszegető paraméterekkel bír, szemre hibátlan képet rak elénk. Az új chip a DARBEE gyártmánya alapvetően – véleményem szerint – nem tud többet nála, de van egy zseniális extra ’szolgáltatása’, amivel a legtöbb felhasználót – és a Cambridge döntéshozóit is – a maga oldalára állítja, egy képélesség növelő effekt. Ennek lényege, hogy a képtartalmat valós időben „manipulálja”, mélységélességgel, árnyékokkal és a kontraszttal játszik, és valóban látványos hatást varázsol a vászonra/képernyőre. A mérték és jelleg ízlésünknek megfelelően állítható, szabályozható, a látvánnyal pedig nehéz betelni. A távvezérlőről azonnal elérhető a Darbee beállítási felülete, nem kell ehhez a menüben turkálni, az effekt mértékének meghatározásában pedig a demo mód lesz segítségünkre, amely osztott képernyőn demonstrálja a be és kikapcsolt állapot közötti különbséget.
Az „univerzális” jelzőt valóban kiérdemli, mert a HD DVD-n kívül tulajdonképpen mindent lejátszik az ismert lemezformátumok közül, legyen az 3D Blu-ray, CD, SACD, DVD-A, HDCD vagy AVCHD. A legismertebb és népszerű fájlformátumokat kezeli, aki DSD 64 állományokat szeretne lejátszani, azt kizárólag az USB bemeneteken keresztül teheti meg. Az egyébként szép és méretes karaktereket megjelenítő kijelző csak a lejátszott fájlok nevét, és a track-ek számát jeleníti meg, a bitrátát vagy a fájlformátumot sajnos nem.
A home menüt megnyitva a kép, hang és video fájlok kiválasztása mellett extraként Youtube és Picasa klienst kapunk, én azért hiányolok innét néhány streaming szolgáltatást (Tidal, Spotify), ami sokat dobna a készülék használhatóságán, ebből a szempontból a 752-höz képest nem történt előrelépés, de bízzunk benne, hogy a Cambridge egy firmware frissítés során felvértezi ezen extrákkal a CXU-t. Ha már egyszer univerzális, ne kelljen mellé még egy médialejátszót vásárolni…

Kép

A lemezfiók szép csendben csúszik a helyére, a lemez forgatása és a lézer mozgása csak alig hallható surrogás formájában jelentkezik. Gyorsan elindul a lejátszás is. Nehéz pontosan felidézni a 752BD-vel tapasztaltakat, hasonlítani ezért nem tudom hozzá, de úgy tűnik nem is szükséges. A CXU produkciója pont ugyanazokat az érzéseket kelti bennem, mint amelyeket az előd modell tesztelésekor tapasztaltam, vagyis első ránézésre hibátlannak tűnik, és alaposan szemügyre véve is nehéz „belekötni”. A Darbee kikapcsolt állapotában kezdtem filmet nézni, mert kíváncsi voltam az effekt nélküli képminőségre. A CXU partnere egy Projectiondesign Avielo Prisma HD vetítő volt.
A műsor vegyes, természetfilmtől a dinamikus akciójelenetekig minden.

A kép kristálytiszta, rengeteg a részlet, ugyanakkor zajnak nyoma sincs. A sötét, magas fák alkotta erdőbe beszűrődő napfény-csóva, és a környezetének megjelenítése példás, jó az egyensúly a fény/árnyék viszonyban, a sötétebb részek felbontása ugyanúgy tökéletes, mint a fény intenzitása. Szép, természetes színek jellemzik, de ahol kell ott a harsányság is belefér, ilyenkor meglepően intenzív tónusokat tud mutatni. A Darbee effekt bekapcsolásával sokkal izgalmasabbá válik a kép, a fák ’kimozdulnak’ a kép síkjából, az aljnövényzet textúrája sokkal definiáltabban jelenik meg, a kétdimenziós kép mintha át akarna váltani 3D-be.
Dinamikusabb mozgásokat is csípőből leképez, a folytonosság-érzet pillanatokra sem szűnik meg. Sok a számítógéppel animált képtartalom, így természetességről itt nem érdemes beszélni, inkább csak látványosnak mondanám a színvilágot. A kontúrok borotvaélesek az effekt nélkül is, effekttel pedig izgalmasabb és részletesebb a kép.
Akkor sem kell elkeseredni, ha sok SD felvételünk van a polcon, amelyeket még időnként élvezni szeretnénk, mert a felskálázott HD képre sem lehet panasz. Nem annyira sima és zajtalan, mint a natív HD, de még bőven az élvezhető szint felett van, amit ebből ki lehet hozni, azt a CXU meg is teszi.
A 752BD Marvel chipjének lágysága, természetessége, felbontása és izgalmas színvilága a CXU Darbee processzorában is megvan, ha egymás mellett állna a két lejátszó, biztosan felfedeznék néhány eltérést, de így csak azt tudom mondani, a képfeldolgozó egység cseréjével egyértelműen előre lépett a Cambridge.

Hang

A multicsatornás hangzás rendkívül pontos és tiszta, a front és effektcsatornák tökéletes összhangban dolgoznak, a felbontás remek. Bár a képi élmény sokszor elfogadhatóvá teszi a gyengébb hangú rendszereket is, most nem lehet nem észrevenni mennyire jó a CXU hangja. A pontosságon kívül – vagy éppen amellett – a mélyszekció ereje, megfogottsága az, ami kiemeli a tömegből. Nincs szükség óriási subwoofer(ek)re ahhoz, hogy erőteljes, dinamikus hangot kapjunk, mert már a front csatornák is hatalmas energiákat közölnek.  Multicsatornás zenén koherens, nagyfelbontású koncerthangot kapunk, óriási térrel. Az apró részletek megléte, a hangszerek természetessége a kevésbé tapasztalt fülek számra is eléggé meggyőző. Van levegő bőven, és szemmel a széles vászonra fókuszálva valóban elhiszed, hogy éppen egy hatalmas aréna nézőteréről élvezed a koncertet.
Sokak számára fontos a CD hangzás. Elkerülendő a hifi tornyok kialakulását, ideális megoldásnak tűnik egy mindent tudó forráskészülék használata, s mivel az ezüstkorongok két évtizede alatt sokan hatalmas gyűjtemények birtokába jutottak, azokat szeretnék továbbra is a lehető legjobb minőségben hallgatni, talán éppen a CXU-val. Kedvenc tesztlemezeim ismert zenéivel immár kétcsatornás módba kapcsolva folytatom, és érzésre közel áll a surround élményhez. A térérzet – ahogy az természetes – egészen más jellegű, kisebb, de valamivel határozottabb és pontosabb. A részletek, felbontás is jobb, persze ez döntően a felvétel jellegéből adódik. A testesség, és a mélyhangok gazdagsága itt is alapból kitűnik, jazzen a kitűnően szólózó bőgős, máskor egy blues felvételen a basszusgitár(os) játéka demonstrálja az alsó tartomány kimunkáltságát. A középtartomány könnyed, van elég levegője és felbontása is ahhoz, hogy a rengeteg részletet megmutassa nekünk, amit a CD lemezek tárolni képesek. Különösen tetszett a női énekhangok hangulathű közvetítése, mindez akusztikus gitárral kísérve egészen komoly hatással tud lenni a hallgatóságra, pont úgy, mint a Traviata egy 1955-ben készült felvétel remasterelt változatáról. Apróbb bizonytalanságokat (ill. ’minthamárlettvolnaezjobb’ érzést) azért nála is tapasztalni néha, és a gyengébben sikerült felvételekkel sem tesz csodát, de alapvetően megállja a helyét, mint audiofil CD játszó.
Lehet ezt még fokozni? Mindenképpen. Nagyfelbontású fájlokkal – általánosságban – növekszik az ’élvezeti érték’, könnyed és vibráló az előadás, a pontosság és természetesség magasabb árszinten is elfogadható lenne. A csúcsot pedig a DSD (natív) felvételek lejátszása jelenti, sajnos ezt, mint médialejátszó, nem teszi meg nekünk, ehhez külső forrást kell bevetnünk. Az elismerés itt a DAC-ot illeti meg, amely CA készülékekben többször is bizonyított, nem véletlenül tartották meg a CXU-ban is.

Összegezve

Nem kell a látottakat, hallottakat sokat mérlegelni ahhoz, hogy a CXU-t jó vételnek tartsuk. Letisztult, szép külső, stabil építés, erős hardver, széles szolgáltatási skála, minden igényt kielégítő csatlakozási lehetőségek, és forrástól függetlenül kitűnő hang jellemzi. A mérleg másik serpenyőjébe csak néhány apróbb hiányosság kerül, ezek nagy része azonban szoftver frissítéssel orvosolható, melyet várhatóan meg is fog tenni a Cambridge. S, ha még egy kontroll app is készülne hozzá, teljes lehetne az örömünk.

Forrás:[www.hifipiac.hu]

Specifikáció