McIntosh MHP1000 – egy legenda a fejre

Az immár olasz tulajdonban lévő patinás amerikai gyártó nevéhez sokak szemében mind a mai napig kizárólag az erősítő társul, annak ellenére, hogy egy ideje már CD játszót, analóg lemezjátszót, tunert, AV processzort, hangsugárzót, sőt, koprodukcióban ugyan, de még fejhallgatót is gyártanak a híres Laboratóriumban.

A tavaly megjelent MHA 100 fejhallgató erősítő után idén bemutatkozott a gyártó történetének legelső fejhallgatója is MHP1000-es típusszámmal, így kettejükből már komplett kis „Mac” rendszert állíthatnak össze a bensőséges hangulatú zenehallgatás felső kategóriájának kedvelői. A High-End gyártókra jellemző titkolózás jegyében a fejhallgató kifejlesztéséről és műszaki hátteréről nem árulnak el valami sokat, a műfajban járatos vásárlóknak azonban egyből feltűnhet a típus feltűnő hasonlósága a német Beyerdynamic fülesekkel. Az MHP1000 szerkezeti felépítése szintén ezen cég gyártmányaira hajaz, az pedig már csak hab a tortán, hogy a fejhallgatóba került meghajtók motorjai is a Beyer által kifejlesztett Tesla technológia alapján készültek. Nem járhatunk hát messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a fejhallgató műfajban újoncnak számító McIntosh egy igazi szakértő cég, mégpedig az 1924 óta működő Beyerdynamic segítségét vette igénybe első fülesének megalkotásához. Hogy pontosan milyen módon, arra vonatkozólag már tényleg csak találgatásokba bocsátkozhatunk, de azt hiszem, ez igazán már nem is lényeges, hanem az a fontos, hogy egy igazán stílusos, kézzel készült, csúcskategóriás fejhallgatóval állunk szemben, ami ráadásul a hifi világ egyik legnagyobb nevét viseli magán.

Megszoktuk már, hogy a McIntosh készülékek óriási, alig átnyalábolható kartonokban érkeznek, ennek ellenére, amikor megláttam a forgalmazónál a számunkra kikészített dobozt, először azt hittem, véletlenül az egységkartont tették ki nekünk. De nem, ez tényleg csak egy darab füles doboza, amiből egy elegáns, mágnesesen záródó méretes fekete belső tartó kerül elő, aminek védelmében vastag (autómosó szivacsnak is ideálisnak tűnő) szivacsbetétek között helyezkedik el maga a fejhallgató és az előzékenyen hozzá mellékelt alumínium tartóállvány. A bizonyos tekintetben klasszikus kinézetű fejhallgató minden ízéből, ahogy az ebben a kategóriában és egy ilyen gyártótól joggal elvárható, magas fokú igényesség, az a bizonyos prémium érzet sugárzik. A szerkezet kiváló minőségű, kellemes tapintású anyagokból készült, a fülpárnák és a fejpánt vastag, finom bőrborítást kaptak, melyek révén a 464 g tömegű fülest kényelmes viselni, maximum hosszabb használat alatt a nyakizmainkat is megeddzük vele kicsit.

A zárt cirkumaurális kialakítású fejhallgató basszus kivezetéssel rendelkező kör alakú mély fülkagylóiban 40 mm átmérőjű, viszkoelasztikus középső réteggel ellátott 3-rétegű membrános dinamikus driverek helyezkednek el Tesla gyűrűs neodymium mágnes motorral szerelve. A házon belül tervezett meghajtók a McIntosh fejhallgató erősítővel tökéletesen meghajthatók, mivel az áramfelvételt hozzá méretezték, de emellett természetesen a legtöbb másfajta elektronikával is ugyanolyan jól működnek.

Az eltávolítható/cserélhető kábeles kialakítású fejhallgatóhoz kettő kábelt mellékelnek egyaránt ütős világoskék színben, amiről hamar leesik, hogy ez valójában a McIntosh készülékek Deprez műszereinek háttérszíne, csak, hogy a feeling itt is meglegyen, ha már a fejhallgatóba nem tudtak műszert belecsempészni. (Egyébként ugyanilyen színű cérnával varrták a fejpánt bőrborítását is.) Az 1 méter hosszú kábel végén 3,5 mm-es sztereó jack dugó, míg a másik 3 méteres kábelen 6,3 mm-es sztereó jack dugó található, tehát ők nem adaptert adnak, hanem két külön kábelt, mindegyik hosszát az adott felhasználás jellegéhez méretezve. Az igényes aranyozott csatlakozókat szintén a McIntosh tervezte, a kábelek pedig minőségi árnyékolt típusok a kiváló hangminőség érdekében. A kivehető kábeles megoldás egyetlen problémája, hogy a könnyedén ki-be sikló dugókat elég könnyű kirántani, ezért ha valaki a zenébe belefeledkezve légdobolás vagy léggitározás közben esetleg azt veszi észre, hogy az egyik vagy a másik csatorna elhallgat, ne ijedjen meg nagyon, mert valószínűleg csak kirántotta a dugót a „zenélés” hevében.

Bizonyára mindenki megilletődik egy kicsit, amikor egy közel 700 ezer forintos fejhallgatót a fejére húz, és kíváncsisággal vegyes izgalommal várja, hogy mi fog most történni a kedvenc, jól ismert zenéivel ebben a különleges tálalásban. Hát, az „elnyűtt” Limehouse Blues-zal például az történik, hogy a zene keresetlen, szinte már (jó értelemben vett) nyers őszinteséggel szólal meg, a ritmusszekció pedig közepesen dús basszussal, frissen és erőteljesen pörög, és egyből megalapozza a „buli” hangulatot. A karakter nyílt, natúr, őszinte és kitárulkozó, itt semmi sem marad rejtve és mindenki igazán elemében érezheti magát. A közepek és a magasak közel olyan könnyedek és légiesek, mint a sztatikus fülesek esetében, ám amazokénál jóval realistább színezetűek és hangulatúak. A dobseprő különösen tetszik; ezúttal nem valami lefinomított, idealizált selymes cirógatásnak tűnik, hanem olyan, mint valójában és a megfelelő arányban érezni benne a fémességet is. A valódi hangszerek világához hasonlóan az alapvetően semleges tónus dacára nagyon sok a szín és a különféle árnyalat, emellett a füles a felharmonikus rendszerek ábrázolásában is különösen jeleskedik.

Ha lehet, még a jazz muzsikáknál és a különféle világzenéknél is jóval nagyobb élményt nyújtanak a klasszikus muzsikák, amelyek mindközül a legjobban meghálálják a minőségi tálalást. A valódiság érzete és a füles minden pórusából áramló kendőzetlen őszinteség teljesen lenyűgöz. A Mozart opera részletnél mindehhez könnyedség, vidámság és olyan tavaszias hangulat párosul, ami friss, mint a kikelet. A precízen ábrázolt zenekar terjedelmes színpadon, levegősen zenél, a felvétel mélyebb tónusait remekekül ellenpontozzák a könnyed, ezüstös fuvolák. A bécsi Zseni merengőbb hangulatú zongora szonátája más módon, de szintén óriási élményt nyújtva szólal meg, akik hiper-reálra vágynak, azok pedig a hangok valódisága mellé még a zongorista itt-ott tökéletesen hallható szuszogását is megkapják bónusznak. Purcell művében a vészjósló, szigorú hangulatból kapunk hatásos ízelítőt, majd jön Vivaldi varázslatos zenéje, ami ebben az érzékeny, odafigyelő és natúr tálalásban valóságos gyógyír a napi zajoktól elkínzott füleknek és léleknek. Ennél a pontnál már tényleg nincs semmi értelme magasakról még mélyekről és egyéb elcsépelt hifis paraméterekről értekezni, mert a kagylókból szinte igazi hegedűk szólnak a maguk kendőzetlen valóságában.

Különféle pop és rock műfajokon izgalmas, dinamikus, színes és érdekes hangokat szólaltat meg átlagosan erőteljes és dús basszussal. A megszólalása a szokásos módon nagyon nyílt és semleges tónusú, csak éppen a klasszikus műfajok élménye után ez most nem tud igazán feldobni, mivel nem ezekhez a zenékhez kell ilyen komoly füles. Természetesen a fejhallgatós zenehallgatás rajongói gyakorlatilag újra felfedezhetik a könnyűzenei lemez/fájl gyűjteményüket vele és vélhetően mindenben találnak valami új színt, szólamot vagy motívumot, de egyáltalán nem lekicsinyelve ezeket a műfajokat, nem miattuk érdemes igazán megvásárolni ezt a McIntosh fülest, hacsak valaki nem fáról szedi a pénzt, vagy a márkák bűvöletében él.

Amint azonban megszólal egy akusztikus hangszer, egy nagyzenekar vagy egy finom énekhang, egyből mindenki érezheti, hogy a történelmiekhez hasonlóan bizony a hifi legendáknak is komoly valóságalapjuk van és mindjárt meg is lehet ismerkedni az egyikkel közülük.

Forrás:[www.hifipiac.hu]

Specifikáció