Sonus faber Olympica II high end hangfal teszt – Av-Online

Az elmúlt két évben már számos Sonus faber Olympica kicsomagolásánál jelen lehettünk. Most, hogy az Olympica II megérkezésével teljes lett a kínálat, kihasználtuk a lehetőséget és meghallgattuk, mit tud a család kisebbik állódoboza.

A négy modellből álló Olympica család a Sonus faber kínálatának középmezőnyében helyezkedik el. A sorozat egy állványos, két álló változatból, valamint centerből áll, és diófa illetve grafitszürke faburkolattal rendelhető. Tesztalanyunk az Olympica II a két álló változat közül a kisebbik. Felépítése bizonyos szempontból klasszikus, háromutas. Ám már első pillantásra is nagyon más, mint a tipikus, téglatestbe zárt hangfalak.

Az esztétika

Tesztelőként igyekszünk higgadtan közelíteni az olyan szubjektív dolgokhoz, mint a szépség. Azonban a Sonus faber némely dobozával, ez szinte lehetetlen feladat. Az Olympica II lélegzetelállítóan szép, de nem uralkodik a környezete felett, amiért nagyon tiszteljük a tervezőt, Livio Cucozza-t. Miközben a nagyobb modellek, mint egy Stradivari vagy Amati futura megjelenése, rézben tekintélyt parancsoló kiállásuk miatt is, lebilincselőek, az Olympica II játékosan csavarja el a fejünket. Ha a szobába belépve az első dolog, amit meglátunk, nem több mint a hangfalak sziluettje, szinte azonnal, érdeklődve lépünk közelebb. Amint megpillantjuk az íves fa oldallapok erezetén táncoló napfényt, már el is vesztünk a gyönyörűségben.

A bőr előlap, a csodásan megmunkált, süllyesztett fém keret a dobozok tetején, mind varázslatosak. A minőségi anyaghasználaton és finom megmunkáláson túl, a formaterv részletei is elragadóak. Az oldallapok megtört ívei és a hagyományos hátlap helyén, ferdén elhelyezett hátsó burkolat pedig csak tovább fokozzák a vizuális élményt. A doboz teljes magasságán végigfutó, a klasszikus reflexnyílást helyettesítő, részben zárt méhsejt rács mintázatú lemez pedig elgondolkoztat, hogy vajon miféle inspiráció vezette a tervező kezét, amikor ezt első alkalommal papírra vetette?

A high end hangfalgyártóktól persze nem idegen a különleges formaterv. Sok akad, ami absztrakt műalkotásnak próbál mutatkozni. Mások képzelt vagy valós technológiai vívmányaikat fitogtatják. Még olyanok is akadnak, akik ragaszkodnak az akár fél évszázadnál is öregebb formatervekhez és azt hol egészen régi technikával töltik meg, hol anakronisztikus módon, korszerű tartalommal. S lássuk be, ezek egy része nem akar mást, mint erőszakos és öncélú magamutogatásával ránk telepedni. Az Olympica II harmonikus, de karakteres vonalaival csábítja egyre közelebb és közelebb a nézőt. Valósággal simogatja a retinánkat.

Technika

A Sonus faber esetében a technikáról beszélni egy kicsit olyan, mint egy dívát a koráról, vagy a testsúlyáról faggatni. Mi mégsem kerülhetjük meg ezt a témát.

Az Olympica sorozat dobozai az Aida tervezésekor szerzett tapasztalatokból merítenek, de a kisebb méret és visszafogottabb formaterv miatt, attól számos ponton különböznek. Bár a forma látszólag egyszerűbb, a doboz szerkezete nagyon is összetett. Ha az alakját nézzük, a megtört ívek, a bőrrel borított, vagy kazettás faburkolatú felületek, a változó falvastagságú előlap és a ferde hátlap, illetve az abban futó reflexnyílás, mind szemet gyönyörködtetőek és egyúttal a doboz csillapításához is hozzájárulnak. Ehhez jön még az, amit kívülről nem látunk, vagyis a precízen megtervezett belső merevítések és csillapító anyagok használata. Tulajdonképpen már az is elismerésre érdemes, hogy a szerkezet komplexitásához mérve, mennyire letisztult, annak a megjelenése.

A felépítés háromutas. A magassugárzó a gyártóra jellemző, csúcspontján csillapított, 29 mm átmérőjű dóm, neodímium mágnessel. Ez, a középső csillapítás miatt, a klasszikus dómoknál jobban kontrollált, viselkedésében egy kicsit a gyűrű membránosokhoz is hasonlatos. A középsugárzó is az itáliai cég saját fejlesztése. Ennek érdekességei között ott van a csökkentett tömegű lengőtekercs, amiben alumínium magos rézhuzalt használ a gyártó. Ez a réz előnyös tulajdonságait ötvözi az alumínium kis súlyával. Ezek mellett pedig, persze ott van a Sonus faberre jellemző, cellulóz, kapok és kenaf rostokkal erősített membrán is. A mélysugárzó első pillantásra klasszikus, de tartalmában modern. Az Aida-ban használt típusból fejlesztett hangszóró hagyományos, fekete felülete szendvics szerkezetű membránt takar, amiben a középső réteg egy kis súlyú, szintetikus, szilárd hab. (hasonló megoldást láthatunk az Audiophile Szalon által forgalmazott ELAC hangfalakban is, bár ott a szendvics membránok külső, látható felülete, többnyire alumínium)

Az Olympica II névleges érzékenysége 88 dB, amihez a gyártó 50-250 wattos, stabil teljesítményű erősítőt ajánl. Ehhez tapasztalatból hozzátesszük, hogy kifejezetten meghálálja, a nagyobb teljesítményt. A hangfal névleges impedanciája 4 Ohm, frekvenciaátfogása pedig 40 Hz és 30 kHz közötti.

Meghallgatás

A hangfalakat az Audiophile Szalonban hallgattuk meg Norma Audio CD lejátszóval, elő- és végerősítővel. Érkezésünkkor a rendszer már bemelegítve várt ránk, így hamar neki is kezdtük a tesztnek.

Hogy mi hallgatók is bemelegedjünk, néhány könnyebb felvétellel indítottunk. Nem szántunk több szerepet Astrud Gilberto-nak vagy Marvin Gaye-nek, mint hogy ráhangoljanak a zenére, de meglepetés várt ránk. A What’s Going On elején rácsodálkoztunk, hogy az öreg felvétel mennyi titkot rejt. Egyszer csak azt kezdtük számolgatni, hogy hány barát is állhat az énekes mögött, beszélgetve. Vagyis nem pusztán a felvétel atmoszférája, de annak részletei, építőelemei is kirajzolódtak. Astrud hangjába pedig ismét beleszerettünk… Nem sokkal ezek után, már jegyzetelve teszteltünk és igyekeztünk szigorú fülekkel közelíteni a dobozok hangjához. Ám a legtöbb felvétel elhessegette szigorunkat és ezt nem is bántuk. Az olyan, mostanság ronggyá hallgatott tesztzenéinkkel, mint Livingstone Taylor – Isn't She Lovely című dala, nem csak a finom részleteket élveztük, de azt is, hogy a térérzeten túl, az egyes elemek mérete is nagyon hitelesnek tűnt. A színpad kiterjedése mértéktartó volt. Minden irányban határozottan túllépett a dobozok elhelyezkedésén, de soha nem volt tolakodó. A mértéktartás, amúgy a teszt egészére jellemző volt. Ez Tori Amos muzsikáinál különösen jól esett. Az énekesnő közelsége soha nem vált zavaróvá, pedig ez már nem egy komoly rendszeren okozott problémát.

Henry Mancini klasszikusa, a Royal Blue bámulatosan szólt, amiben nagy szerep jutott a zseniális trombitának. Itt ki kell emelnünk, hogy a határozott és magával ragadó megszólalás példás fegyelemmel társult. A közép és a magastartomány is remekül szerepelt! A Long After You Gone alatt a rendszer testesen, de finoman töltötte meg a teret, miközben remekül kezelte a nagyobb energiájú hangelemeket is. A Blue Rondo a la Turk is teljesen magával ragadott és éppen csak annyi józanságunk maradt az első meghallgatás alatt, hogy feljegyezzük: feszes. Ez pedig fontos, hiszen a mértéktartó karakter akár a puhaság álruhája is lehetne.

Tény, hogy a meghallgatások jelentős részében képtelenség volt a zenétől megszabadulva a technikai részletekre koncentrálni. Ezért egy kávé után folytattuk a zeneélvezetet, erősen markolva a tollat és a füzetet, hogy ne felejtsünk el jegyzetelni.

A szintén állandó tesztfelvételnek számító, Elvis-féle Fever alatt ismét a feszes, pontos hangzásra terelődött a figyelmünk, miközben a remek ritmustartását élveztük és megjegyeztük, hogy az cseppet sem agresszív. A szokásos tesztanyagokat böngészve, többször is arra a következtetésre jutottunk, hogy az Olympica II énekhanggal és dobokkal selymesen lágy, míg gitárokkal inkább részletező és hiteles. Ha nagyzenekari művekkel, vagy akár orgona hangjával kínáljuk, fantasztikus, amit hallunk. Persze meghallgattuk a nagyobb, Olympica III modellt és tény, hogy a nagyobb méretből több erőt, több testet kapunk. Kijelenthetjük, hogy bár a rokonságuk megkérdőjelezhetetlen, így értékrendjük is hasonló, karakterük mégis eléggé eltérő ahhoz, hogy ne csak a méret számítson, amikor választani akarunk közülük.

Visszatérve az Olympica II hangjára, a rendszer legjellemzőbb erényei között a karakteres zongora és fúvós hangok, a kellemes gitár és remek dob megszólaltatás, no meg a varázslatos énekhang érdemel kiemelést. A térérzet a tesztrendszerben, minden irányban példásan jó volt. Mindezek ellenére is, az Olympica II hangja megőrizte a Sonus faber karakterét. Azt a hangzást, amit nem csak a bemutatóteremben, vagy egy tökéletes akusztikájú szobában lehet 5 percig élvezni, hanem amivel hosszan együtt tud élni az ember. Ez az a mértéktartó jelleg, ami a teszt alatt többször is érezhető volt. Ez az, ami  hatásvadász közegében néha elenyészik, de az olasz gyártó termékeiben még ma is megvan.

A teszt egyik fontos kérdése volt, hogy vajon mennyire más az Olympica II, mint a hozzá hasonló méretű, de több mélysugárzót használó Olympica III. Tény, hogy a hangszórók számából, illetve a levegőt pumpáló felület és a dobozban megmozdítandó légtömeg aránya is más, ami egyértelműen megmutatkozik a hangzásban. A nagyobb modell képes teszthelyiséget kolosszális hanggal megtölteni. Eközben az Olympica II valamivel könnyebb, játékosabb zenét vetít elénk. Biztosan lesznek, akiknek a hangszórókészlet puszta mennyisége és az azok által közvetített energia segít a döntésben. Miközben lesznek majd olyanok is, akik csendben belehabarodnak a kisebbik állódoboz hangjába. Hallani kell őket!

Összegzés

Az Olympica II nem rúgja ránk az ajtót, de van ereje. Sőt, meglepően hálás, ha bőséges erőtartalék áll mögötte, mint tesztrendszerünkben is. A hangfalak erényei között kiemelkedik a mértéktartó, mégis élettel teli és dinamikus hangzás, a remek közép- és magastartomány, ami nem csak nyitott és kifejező, de remekül kontrollált is. A színpadképe tiszta, képes a komfortérzetünkhöz szükséges távolságot megtartani a hallgató és a színpad között, még olyan felvételekkel is, amik más rendszeren már agresszívvé válnak. Ezek mellett persze ott van a kifejező és szellős alsó tartomány, de ez inkább csak az egésznek egy része, mintsem önálló erény. Az Olympica II jól nevelt, de magabiztos, és erődemonstráció nélkül grandiózus

Mérleg

+ A megjelenése fantasztikus. Hiába vannak nála nagyobb modellek a márka kínálatában, ez a dizájn teljes, egész, befejezett. Nincs mit hozzátenni!

+ Fantasztikusan kimért hang, ami elbűvöl a közvetlenségével, de egy pillanatra sem válik tolakodóvá

– A nagyobb modellhez képest kevesebb mélyhangot kapunk, igaz lényegesen alacsonyabb áron. (igen, ennyire nehéz hibát találni benne…)

Szubjektív vélemény

Hangminőség: 5
Kivitel: 5
Formaterv: 5
Ár/érték arány: 5

Forrás:[www.av-online.hu]

Specifikáció

A debreceni üzlet 2019.05.24-28 között ZÁRVA.

Budapesti üzletünk zavartalanul üzemel!